Kedves rajongótáborom!
Másfél hét telt el legutóbbi bejelentkezésem óta és meg kell hagyni ez az idő nagyon egyhangúan telt nekem. Viszont két, átlagosan 3000 szavas leadandó, egy mid-term exam és Isten tudja csak hogy mennyi "Neeeeeeeeem akarom!" felkiáltás után végre elkezdődhet a Húsvét. Bármennyire megerőltető is lesz számomra igyekszem az érdekes dolgokat kihalászni ebből az időintervallumból és röviden prezentálni azt.
Mindenekelőtt hadd osszam meg azt az eseményt hogy itt is volt óraátállítás, csak itt a másik irányba. Ennek következtében örömmel jelentem be, hogy közelebb kerültem Magyarországhoz, már csak 8 időzóna a különbség. Gyakorlatilag elindultam hazafelé.
Kezdjük az elején: még vasárnap elkezdődött egy játék az úgy nevezett Assasination game. Ennek az a lényege, hogy mindenki kap egy lezárt borítékban egy kést, amin egy név található. A feladat az, hogy ezzel a késsel a rajta megnevezett személyt négyszemközt meg kell bökni, miközben erotikusan a fülébe súgod hogy "Winter is coming" (Megjegyzés: a "Don Corleone sends his regards" szerintem sokkal menőbb lett volna, de ez van), majd elveszed a kését és folytatod a gyilkolászást. Ennek következtében az egész kolin kiütött a paranoia. Kizárólag hármasával járkáltak az emberek, senki nem bízott senkiben, én meg minden alkalommal más lépcsőt használtam, liftet is csak akkor ha legalább ketten voltak már benne. Ráadásul hétfőn mostam, ami felért egy horrortörténettel: én, egyedül, ott ahol senki sem hall engem... Kettő napig komolyan nem lehetett emberekkel beszélgetni rendesen, mert minden mögött gyilkos szándékot véltek felfedezni. Meg kell hagyni okkal. Az első öt nap alatt a játékosok kétharmada (mondhatni egy teljes FIDESZ frakció :)) meghalt, miközben én is éppen hogy csak túléltem egy merényletet (IN YOUR FACE LINCOLN!!!), ráadásul pont azon a napon amikor sikerült megmerényelnem az áldozatomat! Ezt követően nagy nyugalommal mászkáltam fel és alá mindenhova, mivel tudtam ki az akit keresni kell.
Így jutottam el péntekig, amikor is volt egy kétórás kosarazás. Egyhuzamban. Ahol nem hagytak pihenni, így egy csöppet elfáradtam estére. Ez önmagában még nem lenne fura, de már majdnem az ágyban voltam amikor a tűzriadó megszólalt. Ezt egy aktív 15 másodperc "Mi is ez a hang?" nézés, majd 25 perc várakozás követett, amíg megállapították hogy nincs is tűz. Míg vártam olyan hírek jöttek hogy azonnal kezdődik az International House Idol, amiből én azt szűrtem le, hogy ez az egész tűzriadó csak egy zseniális marketingfogás azért, hogy mindenki lejöjjön a közös helyiségbe és nézze a műsort. Mint kiderült nem így volt, de addigra már lehoztam az italomat azon szándékból, hogy amíg várunk legalább nem szomjazom meg... És ezzel a hógolyó a hegy tetejéről elindult... Megtörtént a tehetségkutató, amit egy laza karaoke-buli követett (az elmaradhatatlan Backstreet Boys tribute koncerttel :)), ami nem olyan sokkal később egy sima beszélgetésbe csapott át. Éjfél környékén, aznap másodjára hittem, hogy most már aludni fogok, amihez nem kell mást tennem mint visszavinnem a poharamat, majd belezuhanni az ágyamba. Viszont találkoztam pár emberrel a végállomásnak tekinthető cofee room-ban, ahova csak a poharamat mentem visszavinni. Ezt követően már hivatalosan sem volt megállás...
Nem részletezném az estét, de végül 3-kor mentem el aludni, ráadásul az este folyamán megöltek (éppen kémkedtem az áldozatom után amikor az, aki kb 2 perccel ezelőtt megölte az eredeti gyilkosomat véletlenül összefutott velem a folyosón), ráadásul másnap terveztem nekiállni az első leadandómnak.
Végül ez nem történt meg. Helyette empirikus tanulmányokat folytattam az etanollal dúsított italok rövidtávú élettani hatásairól. Mindenképpen sikeresnek volt nevezhető a kutatás, ugyanis megfigyeltem a táplálékszerzésre való hajlandóság drasztikus csökkenését a tesztalanyon, valamint a sorozatok nézéséhez való nagymértékű ragaszkodását. Habár a tesztalany nem volt ennyire cuki, megközelítőleg így festett:
A következő pár nap viszont már tényleg a komoly tanulásról és beadandó-gyártásról szólt. Az elsőt sikerült 9 perccel határidő előtt (kedden) feltöltenem (Noob), majd a biztonság kedvéért bementem órára.
A várakozásoknak megfelelően kb az emberek fele volt jelen, pedig érdekes volt a téma, sok a videóbejátszás és nem hivatalos, a résztvevő emberek országának komparatív előnyének elemzése (Már meg sem szólaltam, amikor Hungry-t írtak fel a táblára). Viszont egy nagyon érdekes jelenség is felmerült az óra során, miszerint a kínaiak azért másolják a híres márkákat, mert számukra ez egy kulturális beidegződés, hogy annak az embernek a munkásságát, akit tisztelnek lemásolják. Ráadásul ez a jelenség bizonyítottan jelen volt már a XIV. században is. Ekkor elszállt a fantáziám és elképzeltem hogy Pekingbe éppen megérkezett Marco Polo, elment a helyi piacra és vásárolt szuvenírnek néhány Eonardo de Vinci képet, Mikalangelo szobrot, esetleg Tigrisszívű Ricsi akciófigurákat.
Seems legit...
Viszont ekkor jöttem rá hogy az egyetlen objektív mércéje a világsikernek a termékek esetében a generikus/másodkézből gyártott kínai hamisítványok száma. Ezeknek a röhejessége sajnos nem objektív, de szerintem van különbség ez
és eközött
Note: a fentiek egyikét sem én készítettem, google bácsi segített.
Szerda-csütörtök: Negyedéves zh-ra gyakorlás és annak megírása. Nagyjából megegyeznek a paraméterek az otthoniakkal (tollal, papírlapra, széken ülve stb), viszont volt egy számomra szokatlan különbség: itt kivetítenek egy visszaszámlálót projektorral, hogy mindenki lássa mennyi idő van még hátra. Őrültség! (http://www.online-stopwatch.com/ ha valaki bármely egyedemről tanító olvasna. Egyben szeretném megköszönni hogy jelenlétével és böngészőjével emeli a blogomnak az akadémiai színvonalát és megítélését.).
Az utolsó leadandóm szombat (ismétlem: szombat) délután volt amit most már vérprofiként óra.00-kor töltöttem fel a helyi Neptunra. Teljesen új megvilágításba helyezte a húsvéti virrasztást a leadandó...
Azóta élvezem a Húsvétot.
És a nyulakat.
Meg a semmittevést
Remélem amikor jövő héten a többségetek munkába/suliba megy eszetekbe jutok majd, amint éppen napozok a tetőn.
Mondjuk azt lehet hogy nem, mert kezd hűlni levegő. A napi csúcshőmérséklet alig haladja meg pár fokkal a 22 fokot. Ráadásul amióta itt vagyok először voltam kénytelen pulcsit felvenni a héten. Rövidnadrág+tangapapucs kombináció maradt ugyan, de ez akkor is jelzés értékű. Elvégre mindjárt november van és már azon gondolkodom hogy a hosszúnadrág indokolt-e.
Amíg én ezen töröm a fejem, Áldott Húsvétot és pálinkában és/vagy locsolókban gazdag Húsvéthétfőt kívánok!
