Amint ígértem itt vagyok! Sajnálom hogy ennyit kellet várni rám, de előző hétvégén nem voltam a városban pénteken meg le kellett adnom az első assignement-et, utána meg a busz túl hangosakat dudált...
Viszont, mint említettem már, itt vagyok és most bepótolok mindent.
Ahogy említettem múlt héten kisebb kirándulást tettem egy más városba (amit lehet hogy nem említettem, de előző hétvégén volt egy másik metropoliszban), amit a szemfüles olvasók kitalálhattak már, hogy Melbourne volt az, de ne szaladjunk előre hanem kezdjünk mindent az elején:
Kb 140-150 millió évvel ezelőtt felbomlott a Pangea nevű őskontinens....
- (scene missing) -
... amikor is holland hajósok először megpillantották és elnevezték...
- (reklámszünet) -
... A Firefly Express nevű busztársaság oda-vissza 120 dollárért árult overnight jegyeket, melyekre gyorsan lecsaptam, meglepve magamat születésnapom alkalmából. (Hogy érzékeltessem a különbséget a Melbourne-i repülőtérrő a városba 18$ a jegy) Telt múlt az idő, a suli első hetéből ripsz-ropsz második, majd harmadik lett. Rengeteget okosodtam ezalatt (pl.: az opciók témakör itt is unalmas és fuj), de a gondolataim már inkább a szülihetem körül forogtak. Annyira komolyan vettem, hogy a közel dupla annyiba kerülő sört vettem goon helyett! Lehet hogy lejárt szavatosságú volt de kit érdekel?
Szerdán volt ugyan, de a csütörtök reggel 9 órakor kezdődő órám miatt eltoltam csütörtökre a zsúromat. Folyt a sör és a bor szépen, amikor is eszembe jutott hogy van nekem honvágy elleni orvosságom barackpálinka formájában. Érdekes viszont, hogy annak ellenére hogy majdnem mindenkit megkínálltam alig egy-két ujjnyi fogyott el. Ezek a nyugati civilizációk gyermekei nem értik a 48°%-os pálinka lényegét... Közben valamiért a saját sörömet is elkezdtem osztogatni. Miért?
A pénteki napot valahogy túléltem, nagy csalódásomra a szintünk lasertag csatáját péntek estére időzítették így lemaradtam róla. Disznóság hogy pont a szülinaposra nem figyeltek csak, de ez van. Ezen pityeregve felszálltam az este 7-kor induló buszra Melbourne-be, amivel kezdetét vette a rejtély:
Miért lehetne Gothamnek is nevezni Melbourne-t?
Előtte pár megjegyzés az útról. (Teljesség igénye nélkül)
- Hosszú
- 12 óráig tart ⇒hosszú
- Az út első szakaszán Dévényi Tibi bácsi diszkójában éreztem magamat teljesen. Úgy jöttek egymás után a Rasputinok meg a YMCA-k a rádióból hogy csak na!
- Vetítettek filmet. Sajnos nem a Gyűrűk ura trilógia bővített változata volt egyhuzamban ami esetleg kitartott volna egész úton.
- A buszülések, akárcsak a repülőn, a dönthetőségük ellenére nem képesek 2-3 órányi alvásnál többet biztosítani
- Este hideg van (WHAT?!?!?!?!)
Az okos olvasók már valószínűleg kitalálták, a többieknek viszont levonom a következtetést: nem egészen sikerült pihenten megérkezni Melbourne-be. Emellett elgondolkoztató hogy Törökországban a buszjáratok sokkal fejlettebbek mint a Föld leggazdagabb országa (Világbank, 1995). És még eny nyamvadt fagyit sem tudnak felszolgálni...
Reggel fél 7-kor érkeztünk meg a központi pályaudvarra, még sötétben. Amíg elkezdett pitymallani beültem egy teára és végignéztem még egyszer az útikönyvemben a látnivalókat, mi hol van. Majd elkezdtem random sétálgatni (with drift). ,,Minek követni a kötelező látnivalókat, mikor úgyis kihagyok véletlenül párat?" gondoltam miközben sétáltam a fő folyó felé. Be kell ismernem egy pillanatra sem bántam meg ezt a politikámat, ugyanis különben nem futottam volna bele ebbe a képbe:
Kettő híddal később jártam, amikor egyszer csak rámtört az éhség. Mit volt mit tenni elindultam táplálékszerző körútra. Szerencsére a városnézést és a kajálást egyszerre tudtam végezni abban az esetben, ha a Queen Victoria Market területén cserkészem be a gyanútlan péksütiket és rávalókat.
El is indultam.
Meg is érkeztem.
Be is mentem.
Most egy csavar fog következni.
Íme:
Nem is akármilyen, ez egy nagyon nagy csavar volt. Most komolyan mit vártál?
Bementem, kaját vettem és mielőtt elfogyasztottam volna azért körbenéztem ezen a látványosságon. Valóban érdekes egy építmény, de nem a szépsége, hanem a mérete miatt, ugyanis ez a déli félteke legnagyobb piaca. Kettő fő részre különíthető el:
- Fedett rész: Ez leginkább a Vásárcsarnokhoz hasonlítható. Hentesek, zöldségesek, pékárusok, tengeri herkentyűk stb... Ami ehető az kapható itt.
- Nyitott rész: Ezt inkább az Ecseri úti piacra emlékeztetett. Itt kapható minden más. Szuvenír, kaktusz, lábtörlő, Che Guevara cuccok stb...
Ennyire minden kapható.
Kerti Gypsy 5 dolcsiért. Kinek nem éri meg?
Miután kevés dolgot vettem és sokat nem reggeli, rövid pihenővel azttán irány a kötelező múzeum. El kell ismerni tudnak jó kiállítást csinálni ezek az ausztrálok úgy hogy az egyszerre nemzetközi és nagyon ausztrál.
Ugyanis állandó kiállításként van egy nagyon jó gyűjtemény az Aboriginal kultúráról a külföldieknek (is) és a múzeum bármelyik része gyakorlatilag meg tudna ölni téged. Nem hiszed?
Azt hiszem ennyi bizonyíték erre elég. Mindenesetre egy nagyon jó 2-3 órát töltöttem a múzeumban, de hát nincs megállás, tovább kell menni a következő helyre. Illetve körzetbe, ugyanis bolyongás volt a következő napirendi pont a hostelba történő becsekkolásig. Néhány látnivaló a teljesség igénye nélkül
De a kedvencem Melbourne legzúzósabb utcá(cská)ja:
Hostel, lepakolás, pihi, majd folytatódik a rekordkísérletem a minél többet sétáljak egy nap alatt a városban kategóriában. Következő úticél a Botanikus kert, az Albert Park (Forma1) és St. Kilda beach voltak. A botanikus kert nagyon hasonló a Sydney-ben található párjához (itt is sok botanika van), de egy különbség mindenképpen szembeötlő: Melbourne-ben előszeretettel kötnek házasságot a parkban, míg itt még nem láttam ilyet. Csak addig amíg végigsétáltam 3 esküvő jött velem szemben különböző stádiumokban. Vagy lehet h csak egy volt és gyorsan átpakoltak mindent? Bármi lehet...
Most azonban már irány a tengerpart mert eleget nézelődtem már. Szerencsére nem kellett csalódnom
BUMM!!! Itt is egy esküvő várt engemet. Vagy én találom meg nagy tehetséggel a legromantikusabb helyeket Melbourneben, vagy követtek engem mindenhova.
De azért az a jó kilométeres homokos tengerpart sem semmi
De az az egy órás hazaút sem volt semmi. A végén már inkább a térdcsonkomon vánszorogtam haza annyira sikerült lejárnom a lábamat.
Megérdemelt pihenés követte ezt az intenzív napot, mert másnap is hasonló intenzitás követte.
Vasárnapi program: Bendigo városa.
Bendigo egy régi bányászváros, amely büszke birtokosa a Föld valaha volt legnagyobb aranylázának. Állítólag az alatt a néhány év alatt amíg tartott 3-szor annyi aranyat bányásztak ki mint Kaliforniában és a dupláját a Yukon mentinek. Node elég a töriórából, lássuk a várost és a történéseket.
Ez egy klasszikus bányászváros, vagyis van benne bánya. Ha már ott voltam le is mentem (mert hát múzeumokat máshol is tudok fotózni!). Itt egy olyan stand-upot nyomott le az idegenvezető hogy szerintem bármilyen átadásra irányuló kísérletem csúfos kudarcot vallana, ezért maradjunk annyiban hogy én emlékezem erre az öreg bányászra, ti meg nézzetek/hallgassatok Bödőcsöt, Kőhalmit, vagy bárki mást. Egyébként ilyen fessen néznék ki ha bányász lennék. Nem hiszem ugyan hogy az leszek, mivel a belmagasság 180 centi volt átlagosan.
A bányát leszámítva számos egyéb érdekesség is van Bendigoban. Íme a város fő folyója a parkkal és a főtérrel a két parton.
Magasztos látvány volt nem tagadom.
Hagyján hogy a ti figyelmetek is kezd csökkenni de az enyém is, ezért most következzék egy kacsacsőrű emlős:
(Egyébként gondolkoztam azon hogy egy vadaspark szerűségbe menjek-e, de végül úgy döntöttem nem leszek hatásvadász. Ezt majd akkor vetem be ha tú alacsony lesz az olvasottságom)
Visszatérve Bendigo-hoz: van ám villamos is, ami abból a szempontból kuriózum, hogy a Föld bármely városát megveri a flotta átlagéletkora. 
Szoros csatában győzte le a BKV-t, de ebben csak az a zavaró, hogy egy szándékosan nosztalgiajárat...
Most a dohányosok figyeljenek, külön számukra készült fun fact következik. Aki nagyon nem tud azonosulni ezzel az csukja be a szemét és görgessen addig amíg nem szólok!
**MOST CSUKD BE A SZEMED!**
Tehát azt az utat amin a fenti villamos büszkén suhan tova azt úgy hívják hogy Pall Mall. Úgy érzem hogy Marlboro hercege után végre megtaláltam egy eddig hiányzó láncszemet a doháényevolúcióban. Nem mondom azt hogy úgy kéne kezelni mint Mekkát, de azért délkelet felé fújjátok már ki a füstöt legközelebb!
**MOST MÁR KINYITHATOD!**
Bendigo-ról most ennyit szólanék, mert nagyjából ennyi is történt ott. Talán még annyi hogy találkoztam egy Krokodil Dundee hasonmással. Lehet hogy személyesen is, nem tudhatom. Viszont akkor eléggé meghízott az utóbbi időben.
Visszatérve Melbournebe végre lehullt a lepel!
Amire mostanáig vártatok!
Vajon Christofer Nolan Melbourn-i? NEM! Lehet. Mindegy nem ez a lényeg
A Wayne Corp.-ot jegyzik az ASX-en (ausztrál tőzsde)? Nem hiszem.
Hát akkor...
Hadd mutassalak be titeket
Melbourne alapítójának, John Batman-nek!
Bohócokat nem láttam ugyan sehol sem, de lehet hogy ez nem véletlen.
Ennyi volt a móka mára
A holnapi viszontolvasásra!
