Mielőtt bárki megijedne hogy ,,milyen részek", meg ,,miről maradtam le már megint" gyorsan tisztázom, hogy ez még csak a második poszt (ráadásul az első ami szól is valamiről), tehát nincs miért pánikolni. Az ok amiért ezt a nevet adtam a posztnak az az, hogy ebben szeretném összefoglalni azokat az eseményeket, melyek az indulásom óta történtek velem.
Figyelem élménybeszámoló következik, itt még sértődés nélkül kinyomhatod.
De tényleg!
Csak egy kattintás és vége...
Látom eléggé kitartó vagy most már megérdemled a tartalmat. No lássuk.
Ferihegy Liszt Ferenc repülőtér: Egy gyors játékkal kezdődött az indulás, a ,,Csinálj a 30 kg-os poggyászodból 23-at". Végül a közönség segítségével ez sikerült (nomeg a repülési szabályzat erős kihasználásával), minek következtében a nagy csomagom 23,0 kg-al ment a repülőgép gyomrába fel a gépre pedig egy (30-23)=7 kg-os hátizsák, valamint egy laptoptáska kíséretében mentem.
Londonból indult a járat Sydney-be, amiből következik hogy először oda kell eljutnom. Hát ez nem sokban különbözött egy natúr Ryanair-es utazástól. A lábam ugyanúgy nem fért el mint bármely más járaton amiért valaha fizettem (értsd: fapados), de legalább adtak egy szendvicset :).
Heathrow, London: Kicsit furcsa érzés hogy első alkalommal voltam Londonban és csak a terminál(oka)t láttam belőle. Habár a repülőgép ablakából láttam a Tower Bridge-et, a Parlamentet és a London Eye-t. (Így visszagondolva láttam minden lényegeset...) A két járat indulása között volt kb 4 óra, de ez gyakorlatilag elment azzal, hogy:
- Leszállt a gép és kijutottam a Terminálba
- Megtaláltam az utat az 5. Terminálhoz (Nagyon komoly: negyed órás buszút van a kettő között)
- Átmentem a biztonsági ellenőrzésen.
- Megtöltöttem a vizespalackomat (ez volt kb a legrövidebb)
- Az 5/A részről földalatti vasúttal(!) átjutottam az 5/C részre
Ekkor már csak kb fél óra volt az indulásig. Helyesbítek: lett volna, ha két utas miatt, aki fennakadt a biztonsági ellenőrzésen, nem vár mindenki más fél órát. De végül sikerült odaérniük és felszállt a gép, amivel az első szakasz (London-Szingapúr) 12 órája elkezdődött.
Szingapúr: Egy órára kitereltek minket a terminálba, mozgás, víz blablabla... Annyira nem volt érdekes ez a rész hogy többet írjak róla. Mondjuk itt már egész meleg volt, de szerencsére a légkondi is működött.
A második szakasz már ,,csak" 9 órás volt. Nem értem miért panaszkodik bárki is az utazás hossza miatt, alig (12+9)=21 órát töltöttem a székemben. Igaz nagy segítség volt a székemhez tartozó kijelző. (ld: kép) Állítom hogy ez a kütyü teszi a repülést elviselhetővé. Ennek köszönhetően hoztam be a hollywood-i filmek terén fennálló lemaradásomat. Volt itt mindenféle: Thor 2, Gravity, Star Trek 2 és még pár Big Bang Theory. De voltak játékok is rajta (oké kb Pacman szintűek de akkor is!). Ezek + a könyvek melyeket biztos, ami biztos alapon vittem magammal bőven kitartottak.
Sydney, Kingford Smith Nemzetközi Repülőtér: A hajam még mindig tart.
Itt egy kicsit többet töltöttem a repülőtéren mint lehetett volna, de inkább beikszeltem a beutazásos papíron minden gyanús pontot a gyógyszerektől kezdve az alkoholon át a 10 db. honvágycsökkentő Túró Rudiig.
De most komolyan, a maximum idő amit vizsgálattal töltöttek a vámosok az 2 mp/vizsgált tárgy volt. Ezért fél óra kitérő eléggé kiábrándító, de így legalább biztosan nem utasítanak ki.
Az első 2 órában.
A többit még meglátjuk...
Rövid bolyongás, amíg találtam egy ingyen internet pontot, majd #vonat #beavárosba #tisztábbmintamáv.
Ennyit röviden az utazásról. Két napig random bóklászás, ügyintézés, melynek eredményeként van ausztrál telefonszámom (+61 0452 107734, ha valakinek nagyon hiányoznék, ajánlott a Viber™ használata) és bankszámlám. Pár érdekesség: 80$-ért lehet kapni zsír új okostelefont (Huawei Ascend és a legolcsóbb de akkor is); Ha nem foglalt, akkor te választhatod ki a telefonszámodat (Igen én választottam ezt, mert ha megfordítod a képernyődet (tableten és otthoni gépen olvasók hátrányban) akkor egy sematikus hello! rajzolódik ki); A bankszámla nyitása ~15 perc és diákoknak gyakorlatilag teljesen ingyenes (Ingyenes kp. felvétellel(!) #f**kyeahpolitics); Az instant tészták csak kicsivel drágábbak (értsd: az átlagosnál kevésbé költöd el az összes pénzed rá).
A harmadik nap (dobpergés) végre sikerült... (A mondat végét megtudhatjátok egy hét múlva)
Najó nem: tehát sikerült eljutnom a kötelező látnivalókig, mint az Operaház és a Harbour Bridge. Hogy bizonyítékkal is szolgáljak íme pár kép. Onnan tudni h nem csak letöltöttem őket h ritka szar a kompozíciójuk és random embereknek látszódik a fél feje amitől tisztára úgy néznek ki mint a békák, melyek csak úszkálnak.
A túra nagy tanulsága az volt hogy a nap az tényleg nem játék errefelé. Sikerült úgy leégnem hogy egy napig alig tudtam aludni. Apropó alvás: a jet lag következtében még nem teljesek az éjszakáim (nem, ez nem prosztataprobléma, hanem az időzónák gyors átlépése miatti alvászavar), de már legalább két részletben alszom. A gond az hogy emiatt csak méginkább nem alszom este, de előbb-utóbb csak sikerülni fog.
No hagylak titeket ebédelni, magamat meg aludni.
Ahoy mates
Nem, nem csak a Mátékat üdvözlöm, mate=guys/haverok. De ezt inkább egy profi magyarázza el helyettem: https://www.youtube.com/watch?v=Gz0FF1OC5EI (1:55-től)
