Egy Horváth Basa kalandjai Ausztráliában

Ígéretemhez hűen ma az egyetem bemutatására kerül sor. Igyekszem eközben nem elvenni a kedved az általad választott iskolától, de az esetleges lelki károkért nem vállalok felelősséget.

Kis háttérinfó: 1850/51/52-ben alapították az egyetemet (Mekkora ötlet már! 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is csináltak 150 éves az egyetemünk bulikat!) elsőként az országban, kb. 55 000 tanuló, befolyásos alumni, jó rangsor blablabla.
Azt hiszem ennyi pont elég volt.

Akkor el is kezdem a campustúrát.

Első állomás: a Quadrangle, ami talán ez az egyetem legemblematikus épülete. Oxfrodi (???) stílusban épült, de az építészek számos ausztrál jellegzetességet csempésztek bele. Személyes kedvencem ezek közül a kenguru-vízköpő.

A kép nem a legjobb, de a mondanivaló egyértelmű.

Hagyok egy kis időt hogy leülepedjen ez az információ...

Ezek után teljesen át kell értékelnem a Heroes 3 pályafutásomat

Tökéletesen új értelmet nyert így minden...

Az épületen belül van múzeum (Ausztrália legnagyobb ókori gyűjteményével és egy olyan bolttal, ahol ilyeneket árulnak)

és 2 rendezvényterem. Az egyik valahonnan ismerős volt. Mintha valahol már láttam volna valahol. 

Ezek után aki meglepődik a tegnapi posztban említett kviddicsmeccsen az szégyellje magát! De így belegondolva teljesen átértékelem a jövőkutatás tantárgyat.

Haladjunk tovább, ennek az épületnek a belső udvara is nevezetes, itt található az ún. Jacarandah tree (bal oldalt). Ehhez a fához kapcsolódik az a hagyomány, hogy ha a diák még nem kezdett el tanulni mikor a fa virágozni akkor biztosan meg fog bukni az illető. (Note: Augusztus elején kezdődik a tanítás és szeptember végén szokott virágozni)
Alul várom a javaslatokat hogy Magyarországon minek a virágzása jelenti a biztos bukást, én a (téli vizsgaidőszakra a) hóvirágot javasolnám.

Haladjunk tovább a virtuális campus túránkon. Ha nem probléma a random fotózott épületek helyett igyekszem az érdekesebbekre koncentrálni, de ha érdekelnek régebbi és újabb épületek egyaránt írj üzenetet. Válaszomban megtudhatod az épületek neveit melyre aztán rákereshetsz Google-ön.

Egy darab egyetemi épületet azonban kiemelnék, ami nem más mint a Transient Building. 

Bármennyire is furcsán hangzik ez az épület védelem alatt áll. (Amennyiben a campustúra idegenvezetőjének lehet hinni) Viszont amióta ezt meghallottam beadtam a kérelmet a kerti bádogsufnira. Ki tudja, a végén megkapja... De azért ez az épület mégiscsak több eséllyel rendelkezett, ugyanis ez volt az első olyan épület Ausztráliában, melyet kizárólag nők építettek. Hölgyeim minden elismerésem, hétvégén ezen felbuzdulva pajtát építünk. Megjelenés nem kötelező de egy ilyen szép hagyományt érdemes folytatni.

Ez a campus gyakorlatilag egy város a városban. Van itt minden ami kell a mindennapi élethez: posta, több étterem, kávézó, szórakozóhely, 2 bankfiók stb... Íme például az egyik épület, amely régen bank volt, mostanra lefokozták postának.

Közvetlenül mellette kezdődik egy alagút, ami valamiért a helyiek körében nagyon népszerű. Előtte egy kis törióra: a koreai háború idején az ausztrál kormány sorsolás útján döntötte el hogy adott pillanatban melyik évben/hónapban születettek vonuljanak be a hadseregbe. Ez értelemszerűen elégedetlenséget váltott ki a diákok között, aminek következményeként minden épületet a campus területén graffitivel árasztottak el. Az egyetemi vezetés megoldási javaslata erre az volt, hogy engedélyezte egy bizonyos területen legalizálta a falfirkák készítését . Így lett a Chocapic, helyi nevén a Graffiti Tunnel.

Mint említettem ez valamiért a helyiek és a fejlett országokból érkező diákok körében nagyon népszerű, pedig engem inkább emlékeztet a régi margitszigeti aluljáróra mint egy kulturális jelképre. Viszont ezt látva komoly piaci potenciált látok a külföldiek számára szervezett KöKi - Józsefváros - MÁV kocsiszínek túrákban.

Zsoa most kezdj el nagyon figyelni, mert a helyi HÖK épülete következik. Ez egy háromemeletes épület, melyben található:

• kajálda
• szórakozóhely, ahová mindenféle koncerteket szerveznek
• chill rész
• BBQ terasz

A lista nem azért maradt abba mert ennyi, hanem mert nem jut több eszembe. Kaptok egy képet is róla És a szórakozóhely is egész jó. Elég nagy egy rendes buli tartásához, de ugyanakkor levegőt is lehet kapni a táncparkett közepén.

Van egyetemi bolt is. Kettő. Gyakorlatilag minden kapható itt ételen meg tisztálkodószereken kívül. És itt a minden tényleg mindent jelent. (SURPRISE!!!!) Ezt a kincset a bolt bajusz falán (igen, egy fal csak a bajuszokkal kapcsolatos tárgyaknak!) találtam

No comment...

Emellett a Business&Economic Department-et is meglátogattam, ahol ez fogadott:

Igen, itt így írják ki milyen órák lesznek az adott teremben. (Az igazsághoz hozzátartozik hogy az általam belülről is látott épületeknek is csak az 50%-ban van ilyen (2/1)) 

Végezetül az első előadásom egyik nagy felismerését osztom meg veled, mégpedig a székek problémáját. Arra jöttem rá hogy egy ilyen párnázott székben

Sokkal könnyebb figyelni az előadóra mint egy ilyenben

Mára ennyi volt, legközelebb hétvégén jelentkezem.

Szevasztok

Hallom a háttérben a felháborodást, így tessék egy cuki wombat:

(A baloldali a wombat)

Ez a három hiányzott a múlt heti klasszikus ausztrál filmek estjéről. Most hogy figyelsz kezdem az elején. :P

Az előző írásom akkor íródott, mikor beköltöztem a koliba, így itt illendő folytatnom.

A kolim az ún. International House (IH) a campus mellett található közvetlenül. Vagy inkább benne. Igazából tökmindegy, közel van és kész!
Be kell valljam minden szükségletet kielégít ez az épület. Van benne

• ágy,
• asztal (ez mind a szobámban),
• wc és zuhanyzó is (folyosón).

Komolyra fordítva a szót tényleg nagyon király az egész napi háromszori, (nagyon) bőséges kaja, sokszínű közösség, minden héten bbq, sok program... A listát a végtelenségig tudnám folytatni, de helyette csak a legfontosabbakat emelem ki. Lássuk hát a hetemet.

Beköltözésem napján rögtön egy bulival kezdtünk. A tetőn. Igen ennyire menők vagyunk!

Úgy érzem jól sikerült a bemutatkozásom és rögtön bemutattam a magyar virtust. Mind tévedtek, teljesen vállalható voltam. Mindössze az italválasztás volt jellemző. Általánosságban kijelenthető, hogy

                     ausztrál árak = x * magyar árak.                              (x ≥ 2)

Egy dolgot leszámítva. Egy alkoholos italt: A GOON.

4,5  liternyi tömény élvezet bor formájában mindössze 12 dollárért! (2400 HUF) Ki az akinek ez nem éri meg? 

 A tetőt viszont 11-kor zárják, így sajnos a buli ott véget ért, de nem az estém. Előtte viszont egy kis magyarázat:

Minden ajtó a koliban 2 "kulccsal" nyitható, mely egy kulcstartón található, valamint mindenhol van ajtócsukó.

Ez kiegészülve a folyosón lévő közös wc-vel és az alkohol okozta dehidratáltsággal oda vezetett hogy...

Kitaláltad már?

Nem?

Akkor valószínűleg nem vagy nagy Sherlock rajongó.

Vagy Poirot.

Vagy józan ész.

Summasummárum sikeresen kizártam magam, melynek következményeként a porta nyitásáig hátralévő 2 és fél órát a folyosókon töltöttem felváltva kanapékon alvással és bóklászással. De magabiztosan állítom hogy ismerem már az épületet...

Miután visszajutottam a szobámba gyakorlatilag azzal folytattam a napot, hogy az addigra kialakult egész jó alvási rendszeremet felrúgom és behozom az elmaradt pár órányi alvást. Két órát terveztem, de 5 lett belőle... 

Így sikerült a klasszikus ausztrál filmek éjszakájára felébrednem. Emberek, ez az élmény leírhatatlan! Az átlagembereknek, vagyis nem nekem :). Képzeljetek el egy Dirty Dancing-et, ahol kisebb a tét és mindenkinek ausztrál akcentusa van. Borzasztó... Nem tudom rendesen leírni... Még én sem!

De menjünk is tovább mert nagyjából ez volt az egyetlen program amire ez volt a reakcióm. 

Hétfő: Elkezdődtek az egyetem által szervezett programok. Cserediákok üdvözlése (a kihagyhatatlan Aboriginal táncbemutatóval), Campuson való körbevezetés, Welcome Party, 0.heti programok stb...

Az egyetemről majd egy későbbi posztban fogok részletesen beszámolni, inkább a 0. hetet boncolgatom.

Itt ugyanis ez egy hatalmas kitelepülés. Minden diákszervezet és sportklub, aminek van egy kicsi önbecsülése (kb. 200 db.) az itt kitelepül és kb úgy mint egy Karrier Expo-n lehet körbemenni és feliratkozni különböző klubokhoz. Így sikerült megismerkednem a valaha volt legwtf-ebb szervezettel a Kviddics klubbal. Ahelyett hogy magyarázok inkább nézzétek meg ezt a videót:

Ezek az emberek tényleg sportként űzik ezt. Valaki esetleg akar találgatni ki/mi az a srác sárga pólóban? Ő a cikesz (a kis labda akit el kell kapnia az egyik csapat egyik játékosának hogy véget érjen a játék), aki az egész campuson bárhová mehet. 'Nuff said...

Még egy karakterisztikájában hasonlít ez a Karrier Expókra, mégpedig az ipari mennyiségű ingyenes cuccok szempontjából. Idén tollat már nem fogok venni szerintem.

Ezen kívül a Welcome Party-t is megemlíteném, ami a helyi HÖK saját szórakozóhelyén volt. Ez ébresztett rá hogy a Közgáznak igenis van még hová fejlődnie...

Úgy érzem lankadt egy kicsit a figyelmed ezért tessék egy cuki kenguru

 Most vissza a történésekhez (már csak három dolog van hátra ígérem)

Hála az IH szervezőgárdájának volt szerencsém egy városi akadályversenyen részt venni. Ez gyakorlatilag egy városnézéssel egybekötött random marháskodás volt a városban.
Viszont ha ez nincs lehet soha nem tettem volna be a lábam a kínai piacra. Így viszont nincs visszaút, muszáj lesz visszatérnem még legalább egyszer. De ugyanez igaz a Royal Bothanic Garden-re és a Darling Harbour-re is. Kb 3 óra intenzív rohangálás után érkeztünk célba: az Operaházhoz.

Másik nagyon jó és izgalmas esemény a Bondi to Coogee walk volt. Aki nem tudná mik ezek: Két elképesztően menő strand, ahol a szörfösök és a strandolók száma közel egyenlő szokott lenni. A kettőt ráadásul egy rohadt szép tengerparti kirándulóút köti össze, így a kettő közötti kb 8 km.-t szinte észre se lehetett venni hogy eltelt. Látom a hitetlenkedést az arcotokon ezért íme némi bizonyíték:

Ez itt a híres Bondi Beach. Itt láttam utoljára a napot...

Nem, nem a szobámban töltöttem a maradék időt,

csak azóta esik az eső.  

 Itt pedig a csendes-óceáni szellő lengeti a FAKT™   

 pólómat (jelentkezési határidő: március 2 éjfél #fizetettpolitikaihirdetés :))

Utolsó mumentum a héttel kapcsolatban és befejeztem.

Még a városi akadályverseny alatt belefutottunk kettő edzéscuccot viselő fiatalba. Mivel feladatunk volt (+15 pontért) fényképet csinálnunk sportoló emberrel ezért oda is mentünk hozzájuk. Fénykép ugyan nem készült (számunkra legalábbis), de valami sokkal jobbat kaptunk. Ők ugyanis az el nem adott jegyeknek kerestek gazdákat a hétvégi NSW Waratahs vs. Queensland Reds meccsre. Mondhatni kapóra jöttünk nekik, fel is markoltunk gyorsan 6-ot.

Így jutottam ki életem első rögbimeccsére és ki tudja mennyi idő után az első stadionos sporteseményemre. És ha rajtam múlik (meg az ingyenjegyeken) akkor még megyek párszor. Komolyan kezdek foglalkozni a gondolattal hogy elkezdjek rögbizni. A jegyem a kapu mögé szólt ugyan, de legalább első sorból nézhettem azt az alázást amit a NSW csinált. A női nézőkre való tekintettel most abbahagyom a meccs további boncolását. Legyen elég annyi h jó dolog ez és az nyert akinek szurkoltam. 

Nem elhanyagolható azonban egy másik meccsel kapcsolatos tény, miszerint INGYENES a tömegközlekedés a jegy felmutatásával (természetesen a releváns járatokon). Mondhatjátok persze hogy a BKV is ingyenes, de ez egy olyan helyen ahol egy jegy ~2,50 $ ott ez igenis számít!

Ennyi volt a móka mára. Holnap kezdődik a tanítás, az első benyomásokról meg az egyetemről magáról holnap exklúzív posztban jelentkezem. 

G'day guys!

Mielőtt bárki megijedne hogy ,,milyen részek", meg ,,miről maradtam le már megint" gyorsan tisztázom, hogy ez még csak a második poszt (ráadásul az első ami szól is valamiről), tehát nincs miért pánikolni. Az ok amiért ezt a nevet adtam a posztnak az az, hogy ebben szeretném összefoglalni azokat az eseményeket, melyek az indulásom óta történtek velem.

Figyelem élménybeszámoló következik, itt még sértődés nélkül kinyomhatod.

De tényleg!

Csak egy kattintás és vége...

Látom eléggé kitartó vagy most már megérdemled a tartalmat. No lássuk.

Ferihegy Liszt Ferenc repülőtér: Egy gyors játékkal kezdődött az indulás, a ,,Csinálj a 30 kg-os poggyászodból 23-at". Végül a közönség segítségével ez sikerült (nomeg a repülési szabályzat erős kihasználásával), minek következtében a nagy csomagom 23,0 kg-al ment a repülőgép gyomrába fel a gépre pedig egy (30-23)=7 kg-os hátizsák, valamint egy laptoptáska kíséretében mentem.

Londonból indult a járat Sydney-be, amiből következik hogy először oda kell eljutnom. Hát ez nem sokban különbözött egy natúr Ryanair-es utazástól. A lábam ugyanúgy nem fért el mint bármely más járaton amiért valaha fizettem (értsd: fapados), de legalább adtak egy szendvicset :).

Heathrow, London: Kicsit furcsa érzés hogy első alkalommal voltam Londonban és csak a terminál(oka)t láttam belőle. Habár a repülőgép ablakából láttam a Tower Bridge-et, a Parlamentet és a London Eye-t. (Így visszagondolva láttam minden lényegeset...) A két járat indulása között volt kb 4 óra, de ez gyakorlatilag elment azzal, hogy:

1. Leszállt a gép és kijutottam a Terminálba
2. Megtaláltam az utat az 5. Terminálhoz (Nagyon komoly: negyed órás buszút van a kettő között)
3. Átmentem a biztonsági ellenőrzésen.
4. Megtöltöttem a vizespalackomat (ez volt kb a legrövidebb)
5. Az 5/A részről földalatti vasúttal(!) átjutottam az 5/C részre

Ekkor már csak kb fél óra volt az indulásig. Helyesbítek: lett volna, ha két utas miatt, aki fennakadt a biztonsági ellenőrzésen, nem vár mindenki más fél órát. De végül sikerült odaérniük és felszállt a gép, amivel az első szakasz (London-Szingapúr) 12 órája elkezdődött.

Szingapúr: Egy órára kitereltek minket a terminálba, mozgás, víz blablabla... Annyira nem volt érdekes ez a rész hogy többet írjak róla. Mondjuk itt már egész meleg volt, de szerencsére a légkondi is működött.

A második szakasz már ,,csak" 9 órás volt. Nem értem miért panaszkodik bárki is az utazás hossza miatt, alig (12+9)=21 órát töltöttem a székemben. Igaz nagy segítség volt a székemhez tartozó kijelző. (ld: kép) Állítom hogy ez a kütyü teszi a repülést elviselhetővé. Ennek köszönhetően hoztam be a hollywood-i filmek terén fennálló lemaradásomat. Volt itt mindenféle: Thor 2, Gravity, Star Trek 2 és még pár Big Bang Theory. De voltak játékok is rajta (oké kb Pacman szintűek de akkor is!). Ezek + a könyvek melyeket biztos, ami biztos alapon vittem magammal bőven kitartottak.

Sydney, Kingford Smith Nemzetközi Repülőtér: A hajam még mindig tart.
Itt egy kicsit többet töltöttem a repülőtéren mint lehetett volna, de inkább beikszeltem a beutazásos papíron minden gyanús pontot a gyógyszerektől kezdve az alkoholon át a 10 db. honvágycsökkentő Túró Rudiig.
De most komolyan, a maximum idő amit vizsgálattal töltöttek a vámosok az 2 mp/vizsgált tárgy volt. Ezért fél óra kitérő eléggé kiábrándító, de így legalább biztosan nem utasítanak ki.

Az első 2 órában.

A többit még meglátjuk...

Rövid bolyongás, amíg találtam egy ingyen internet pontot, majd #vonat #beavárosba #tisztábbmintamáv. 

Ennyit röviden az utazásról. Két napig random bóklászás, ügyintézés, melynek eredményeként van ausztrál telefonszámom (+61 0452 107734, ha valakinek nagyon hiányoznék, ajánlott a Viber™ használata) és bankszámlám. Pár érdekesség: 80$-ért lehet kapni zsír új okostelefont (Huawei Ascend és a legolcsóbb de akkor is); Ha nem foglalt, akkor te választhatod ki a telefonszámodat (Igen én választottam ezt, mert ha megfordítod a képernyődet (tableten és otthoni gépen olvasók hátrányban) akkor egy sematikus hello! rajzolódik ki); A bankszámla nyitása ~15 perc és diákoknak gyakorlatilag teljesen ingyenes (Ingyenes kp. felvétellel(!) #f**kyeahpolitics); Az instant tészták csak kicsivel drágábbak (értsd: az átlagosnál kevésbé költöd el az összes pénzed rá).

A harmadik nap (dobpergés) végre sikerült... (A mondat végét megtudhatjátok egy hét múlva)

Najó nem: tehát sikerült eljutnom a kötelező látnivalókig, mint az Operaház és a Harbour Bridge. Hogy bizonyítékkal is szolgáljak íme pár kép. Onnan tudni h nem csak letöltöttem őket h ritka szar a kompozíciójuk és random embereknek látszódik a fél feje amitől tisztára úgy néznek ki mint a békák, melyek csak úszkálnak.

 A túra nagy tanulsága az volt hogy a nap az tényleg nem játék errefelé. Sikerült úgy leégnem hogy egy napig alig tudtam aludni. Apropó alvás: a jet lag következtében még nem teljesek az éjszakáim (nem, ez nem prosztataprobléma, hanem az időzónák gyors átlépése miatti alvászavar), de már legalább két részletben alszom. A gond az hogy emiatt csak méginkább nem alszom este, de előbb-utóbb csak sikerülni fog.

No hagylak titeket ebédelni, magamat meg aludni.

Ahoy mates

Nem, nem csak a Mátékat üdvözlöm, mate=guys/haverok. De ezt inkább egy profi magyarázza el helyettem: https://www.youtube.com/watch?v=Gz0FF1OC5EI  (1:55-től)

Üdvözlök mindenkit, aki valamilyen úton-módon idesodorta az internet!

Eljött ez a pillanat is, melyet sokan (feltehetően) alig vártak már: Fél teljes évig nem kell az arcomat bámulni.

Nincs több aktuális témától teljesen eltérő hozzászólás.

Sem teljesen öncélú filozofálás.

Még józanul sem!

A fárasztó faviccek csapja fél évre elzáródik.

Az ingyenesen osztogatott cuccok azoknak fog jutni akik ténylegesen érdeklődnek iránta.

Az általad vett kaját teljes egészében te eszed meg.

A listát a végtelenségig (inkább fél évig) tudnám folytatni  De nem leszek olyan szívtelen/nem lesztek olyan szerencsések, hogy ezt csak úgy szó/szavak nélkül hagyjam. 

Ennek a megvalósulási felülete lesz ez a blog.

Mi lesz a téma. Hát igyekszem valamennyit írni arról is hogy mi minden történik velem, de többségében inkább azok a kis apróságok lesznek, melyekre felfigyeltem és valamilyen oknál fogva tetszenek (vagy nem). Lesz benne történelem, kultúra, állatvilág, kiskutyák/cicák, szex, drogok, vagyis minden ami miatt hajlandó leszel olvasni engem :).

Egyelőre ennyi, ígérem még ma még jelentkezem egy olyan poszttal ami szól is valamiről

See ya' guys 

Najó rendben, a közfelháborodás elkerülése végett itt egy kép egy koaláról :)