Egy Horváth Basa kalandjai Ausztráliában

Itt legalábbis biztos. Be kell ismerjem a legnagyobb városok belső részeit leszámítva az egész kontinens úgy lett kitalálva, hogy ne éljenek itt emberek.

Ne nevess ez tényleg így van. Volt szerencsém Queenslandben (keleti part) utazgatnom az elmúlt másfél hétben és be kell ismerjem ez teljes mértékben helytálló. A gyengébbek kedvéért elmondom a történet végi nagy csavart: nem nem haltam meg és még csak halálos sérülést sem szenvedtem. Habár egyszer mutattak egy nagyon veszélyes képet egy sósvizi krokodilról.

Mindenesetre most a gyilkos természet, mint egy felettébb ausztrál jelenség kerül bemutatásra. Illetve inkább csak szemezgetni fogok hogy hogyan lehetne meghalni nagyobb erőfeszítés nélkül, ha a civilizációs veszélyek esetleg nem működnének C'mon, csak nem várod hogy 1275 élőlényt szépen felsoroljak neked! Hidd el bőven elég ha a legrosszabbakat/legfontosabbakat tudod!

1. Box Jellyfish: Háh! Ezt egészen biztosan nem gondoltad volna! Ausztrália legveszélyesebb élőlénye egy medúza! Aminek 30 cm átmérőjű harangja van. Meg 3 méteres csápjai. Amikkel ha megcsap/csíp és nincs segítség és/vagy ecet a közelben 5 percen belül meghalhatsz. Ez még hagyján, de emellé társul az az idegesítő tulajdonsága hogy elképesztően sok van belőle! 

A zölddel kihúzott területen mind megtalálható ez a medúza (najó ez egy másik, de nagyjából megegyeznek és nem kevésbé veszélyes az előbbinél). Annyira gyakori az ehhez köthető esetek száma, hogy majdnem mindenhol (értsd: a nagyobb strandokon - a szerk. idomított majma) kivétel nélkül van medúzaháló és ecet bekészítve.

2. Taipan:  A Föld jelenleg ismert legmérgesebb kígyója. És még undok is mellé! Kerek 50-szer erősebb a mérge (Inland Taipan) mint a csörgőkígyónak! Még ha csak ennyi lenne, de a csörgőkígyó figyelmeztet, megmar aztán továbbáll. Ez viszont nem figyelmeztet, megmar, majd a biztonság kedvéért mégegyszer. Majd megint. Igazából egészen addig amíg össze nem estél, vagy elmenekültél. Szerencsére eléggé ritka és csak az ország bizonyos területein él, ellentétben a Keleti barnakígyóval, ami gyakoribb és még agresszív is mellé (annyit mar mint az összes többi kígyó Ausztráliában összesen.)

3. Sósvizi krokodil: Nem hiszem hogy kifejezetten be kellene mutatni ezt az állatot ezért egy történetet mesélek csak el, amit egy ausztrál embertől hallottam: Egy buszjárat szokásos 4-5 óránként esedékes pihenőjét tartotta Észak-Ausztráliában. Nyár volt, vagyis kb. 40-45 fok lehetett, ezért egy turista (nem árulom el a nemzeiségét, de nem kell sokat gondolkozni hozzá. Naná hogy grönlandi volt!) jó ötletnek tartotta hogy a pihenő melletti kis folyócskában fürödjön egyet a buszsofőr kifejezett kérése ellenére. A végeredményt ki lehet találni: minusz egy láb. Vagy meghalt volna? Már nem emlékszem pontosan.

Annyira gyakoriak a krokodilok, hogy Queenslandben gyakorlatilag minden 7 méternél szélesebb vízfelület mellett egy ilyen található: 

4. Blue ring octopus: Ennek az élőlénynek a mérge a leghalálosabb a Földön. Ne tévesszen meg a pszichedelikus hippi külseje, 26-szor meg tud ölni, ha úgy akarja. Emellé akkora mint egy golflabda és tökmindegy hogy viselsz-e búvárruhát vagy sem, áthatol rajta. Röviden ez egy igazán bepöccent hippi, aki mellett úgy érzed mintha begombáztál volna.

5. Bikacápa: Ismeritek azt a cápát ami a Cápában és gyak. minden természetfilmben látható? Az a nagy fehér, ez teljesen más. Alapjaiban megegyeznek ugyan, de azért ez került bele ebbe a Buzzfeed® jellegű felsorolásomban, mert ez a faj néha felúszik a folyókon is. És mivel az itteni folyók gyakran eléggé zavarosak a látása helyett a számukra ismeretlen dolgokat a fogaikkal vizsgálnak meg... Hajj azok a rozsdás olajoshordó a fenéken eléggé rosszul érezhetik magukat ilyenkor.

6. Pókok: Sok és mindenhol. End of story (Ez a rész az arachnofóbiás olvasóim kedvéért lett ilyen rövid)

És ezek csak a legismertebbek, van több hal, dingó meg még ki tudja micsoda ami a pillantásával meg tudna ölni.

Na most hogy ezen túlvagyunk meséld el mekkora kutya ugatott meg...

Amíg ezt megteszed a mérgező állatok jelenség megkapja a neki járó kenguru-plecsnit.

Köszönet az Australian Museumnak és a News.com.au-nak hogy kilistázták nekem ezeket a bűbájos állatkákat, aminek köszönhetően megúsztam a Wikipedia kiolvasását.

Akit érdekelnek még további élőlények amik nincsenek Magyarországon szerencsére: http://www.australiangeographic.com.au/topics/wildlife/2013/03/australias-dangerous-animals-the-top-30/ 

Ma a legendás ausztrál autóiparban teszünk körutazást.

Hogy micsoda?

Nincs is olyan?

HOGY MERÉSZELED!!! Elvégre az egész ország két pártra van szakadva: Ford és Holden. Az utóbbi gyakorlatilag GM.

Tehát igazából amerikai autók, csak Ausztráliában gyártják őket?

Már nem, mostanra semmi nem maradt ezekből a márkákból az országban, csak a nevük. Valahogy Detroit mostanában mindenhonnan elköltözik, ahová hagyományosan asszociálták a nevüket. Először Detroitból, most meg Kenguruföldről...

 De nem azért ülök a gép előtt hullafáradtan, hogy általánosságban bemutassam az ausztrál autóipart, hanem annak egy helyi vadhajtását, (ami a várakozásokkal ellentétben nem attól lesz ausztrál hogy a tekintetével idegmérget fecskendez a szervezetedbe) az Ute-t (utility-ből) kivesézzem. Avagy a KoalaHummert, amit 500 disznóerő húz(hat, attól függően mit akarsz kompenzálni).

Ezt a típust állítólag egy farmer feleségének a levele ihlette, melyben panaszkodott a Fordnak hogy kéne egy autó amivel vasárnap a férje el tudja vinni misére, hétfőn pedig a disznókat a vásárra. Lefordítva: megunta a feleség azt, hogy a disznójárgány vasárnap is disznót szállít, csak akkor kiöltözve. :)

Vizuális típusoknak segítségképpen egy kép:

(Höhö, lila Ute autó. Zöld-fehérben meg nem kapható. Ez szerintem nem véletlen...)

Ez az autó minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, mely a néptudatba való megmaradását jelenti:

• 4 kerék
• opcionális ***** erős motor
• kipufogóhangosító (nem, nem lehetett repedt a kipufogója az összesnek amit eddig láttam!)
• indokolatlanul tuningolható

És még páran sportautónak is nevezhetik, elvégre mindössze kétüléses, igaz szerintem egy IFA teherautótól sem áll annyira messze. Különösen az első modellek:

De ez felveti a kérdést, hogy az ausztrál farmerek a gyerekeket a szülők nem vitték templomba? Esetleg nekik jó volt a disznók mellett? Ha az utóbbi eset áll fenn az ausztrál farmerfeleségek eléggé fura szerzetek...

Elsősorban vidéken örvend töretlen népszerűségnek ez a típus, de a városokban is előszeretettel ébresztik fel hajnalban az embereket.

Node mennyire ausztrál ez az autó?

Nagyon

Ha jól tudom máshova ilyet nem is gyártanak, annyira.

Megérdemli az a kenguru-plecsnit

Vizsgák, hulla vagyok, poszt.

Eme velős összefoglaló után következzék eheti témánk, a BBQ.

Nem tudom hogy történelmileg honnan eredeztethető ez a folyamat (egyesek szerint a székely ökörsütés révén magyar dologról van szó) de egy biztos: Fejjellefeleföldön megőrülnek a barbecue-zásért.

Kifejtem.

Amikor kezdődött a suli a nulladik héten gyakorlatilag az összes diákszervezet, sportkör, vallási felekezet azzal reklámozta magát, hogy tartott egy ingyenes BBQ partit a jelenlévőknek. És ez csak a nulladik hét, a félév során még legalább 2-3 zártkörű sütögetést tartanak maguknak ezek a szervezetek (Ekkor mondjuk már a sört is reklámozzák). Ha figyelembe vesszük, hogy közel 150 szervezet van az egyetemen akkor kijön, hogy 3 hétig a marha és csirkepopuláció tömeges kiírtásáról volt szó gyakorlatilag (vegetariánusok: ne higgyétek hogy a hagyma és cukkinitelepek sértetlenek maradtak!). Olyannyira komolyan veszik ezt, hogy ha egy jól átsült steaket kérsz egy csirkemellet kapsz cserébe.

No de mit is lehet kapni egy ilyen eseményen?

Húst

Sokat.

[Figyelem, egyes olvasók a következő sorokat zavarónak találhatják. Ők addig nézzenek Barátok köztöt. (Már amíg van)]

Akik ezt nem bírják ne jöjjenek. Najó nem így van, de egyértelmű az állatdominancia. A teljesség igénye nélkül: marhasteak, csirkemell, virsli (senkit ne tévesszen meg ha kolbásznak hívják, semmi köze hozzá), SOK hagyma, cukkini...

De ezek csak a legnépszerűbbek, az ínyenceknek/hipstereknek is van lehetőségük tündökölni

Bizony bizony, ez a kép 2 héttel ezelőtt még őket ábrázolta:

Ugyan én nem próbáltam ki, de állítólag finom a kenguruhús több tanú egybehangzó vallomása alapján.

Mindezek ellenére miért kap csak kígyót (3)? Hát lássuk csak be az USA legalább ennyire megőrül ezért a kültéri programért, mindemellett 10-szer annyian vannak. Már az arányok miatt sem lehet tisztán ausztrál dologról beszélni...

Amúgy a mentalitásból és a túlkínálatból kiindulva a kígyósteak sem elképzelhetetlen. Sajnos ennek nincs képi bizonyítéka, így kénytelen voltam paintet ragadni.

Kamu, imádok paintezni azért csináltam csak hogy valami slusszpoénnal zárjak. Szerencsére Google bácsi megsegített:

Jó étvágyat/nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek!

(Nem kezdem bocsánatkéréssel a bejegyzést)

(Mondom nem!)

(Ül és olvas!)

(Jó kutya!) 

Mivel a hétköznapjaim lassan annyira izgalmasak mint a parlamenti plenáris ülések élő közvetítése, (Tényleg: Ha készülnöm kellett akkor sok papír volt előttem, egyébként senki sem tudja hol vagyok :P) úgy döntöttem elhagyom az eddig megszokott heti élménybeszámolókat. Ha nagyon érdeklődsz elmondom privátban hogy éppen hány leadandó miatt kezdek kopaszodni, vagy mi volt a kaja a koliban, de nem ajánlom a saját érdekedben. Én is elálmosodom ennek a tervnek a hallatán. Mondjuk lehet hogy jobb elalvás előtti program mint hogy a mobilodat nyomkodod, de cserébe az asztalnál alvás tartásodra való kértékony hatásával kell szembenézned!

Várhatóan eza programom rövidtávon nem fog változni, plusz a vizsgaidőszak itt van a nyakamon, ami csak tovább fog rontani az eddigi kilátástalan és mindennemű evilági impulzustól mentes látásmódomon. Sajnálni ér. Főleg a Kenesén lévők. Rohadékok!

Viszont a lelkiismeretem a még vizsgázók/már unatkozók pártjára állt így jön a Kengurubasa™ második felvonása: A Nagy Ausztrál Mérce.

Itt arra a hihetetlenül fontos kérdésre keresem a választ, hogy az általam idekint megfigyelt élőlények, tárgyak, gondolati dolgok és szexuális segédeszközök mennyire méltóak az ausztrál megnevezésre. 

Ez egy nagyon objektív bemutatást és értékelést követően besorolásra kerül a következő 5 kategóriába:

1. Kenguru (5):
2. Tengerpart (4)
3. Kígyó (3)
4. Sör (2)
5. Szánkó (1)

+1: (Ha már bánt a gondolat is hogy össze merészeltem hozni eme fantörpikus országgal) Rózsaszín rohamosztagos

Nem maradt más hátra mint csinálni

Ennek az ételnek (???) a történelme egészen 1922-ig nyúlik vissza. Ekkor történt ugyanis az az emberi ésszel felfoghatatlan állapot, hogy Anglia nem tudta tovább megbízhatóan biztosítani a korábbi kedvenc Marmite szállítását az első világháborút követő gazdasági nehézségek miatt. Erre válaszul egy helyi élelmiszertechnikus megalkotta az előbbihez hasonlító, de ha bármilyen ausztrált megkérdezel teljesen más és jobb és nem vagyunk brit gyarmat ételt melyet elsősorban reggelihez, pirítóssal szoktak fogyasztani.

Ennek a terméknek akkora identitása van hogy ha becsmérelni mered akkor a sértett fél leszúr, lefejez és a koponyádból fejezi be a reggeli müzlijét, majd Vegemite-os pirítósát. Mondanom sem kell kifejezetten szeretem. Az állaga enyhén bitumenre hajaz, míg az íze leginkább egy nagyon elsózott szárított gombapürére emlékeztet. Nyamm-nyamm.

Mint mondtam ennek az olajfinomításkor keletkezett mellékterméknek a leggyakoribb felhasználása a pirítós finoman való megkenése, de a határ a csillagos ég: A sajtos csigától a levesen keresztül a vagdalthúson átvágva és szakrálisan meggyalázva a quesadilla-ig BÁRMIBE bele tudják rakni. (a sajtos-vegemite-os csigához volt szerencsém és utána kb 15 percig más ízt nem éreztem.)

Szerencsére nem tisztem ítéletet mondani erről a... nem is tudom hova lehet besorolni, a blog természetéből adódó neutrális hozzáállásom végett legyen mondjuk VALAMI. Tehát ez a valami annyira ausztrál, hogy arra nincs megfelelő szó, sem több szóból álló kifejezés, vagyis nem kaphat mást, csak a legmagasabb KENGURU plecsnit

U.i.: Csak szerintem creepy ez a reklám. Mint ha egy új katasztrófa-vígjáték plakátja lenne, mondjuk a Haláli Apafej.

Kedves rajongótáborom!

Másfél hét telt el legutóbbi bejelentkezésem óta és meg kell hagyni ez az idő nagyon egyhangúan telt nekem. Viszont két, átlagosan 3000 szavas leadandó, egy mid-term exam és Isten tudja csak hogy mennyi "Neeeeeeeeem akarom!" felkiáltás után végre elkezdődhet a Húsvét. Bármennyire megerőltető is lesz számomra igyekszem az érdekes dolgokat kihalászni ebből az időintervallumból és röviden prezentálni azt.

Mindenekelőtt hadd osszam meg azt az eseményt hogy itt is volt óraátállítás, csak itt a másik irányba. Ennek következtében örömmel jelentem be, hogy közelebb kerültem Magyarországhoz, már csak 8 időzóna a különbség. Gyakorlatilag elindultam hazafelé.

Kezdjük az elején: még vasárnap elkezdődött egy játék az úgy nevezett Assasination game. Ennek az a lényege, hogy mindenki kap egy lezárt borítékban egy kést, amin egy név található. A feladat az, hogy ezzel a késsel a rajta megnevezett személyt négyszemközt meg kell bökni, miközben erotikusan a fülébe súgod hogy "Winter is coming" (Megjegyzés: a "Don Corleone sends his regards" szerintem sokkal menőbb lett volna, de ez van), majd elveszed a kését és folytatod a gyilkolászást. Ennek következtében az egész kolin kiütött a paranoia. Kizárólag hármasával járkáltak az emberek, senki nem bízott senkiben, én meg minden alkalommal más lépcsőt használtam, liftet is csak akkor ha legalább ketten voltak már benne. Ráadásul hétfőn mostam, ami felért egy horrortörténettel: én, egyedül, ott ahol senki sem hall engem... Kettő napig komolyan nem lehetett emberekkel beszélgetni rendesen, mert minden mögött gyilkos szándékot véltek felfedezni. Meg kell hagyni okkal. Az első öt nap alatt a játékosok kétharmada (mondhatni egy teljes FIDESZ frakció :)) meghalt, miközben én is éppen hogy csak túléltem egy merényletet (IN YOUR FACE LINCOLN!!!), ráadásul pont azon a napon amikor sikerült megmerényelnem az áldozatomat! Ezt követően nagy nyugalommal mászkáltam fel és alá mindenhova, mivel tudtam ki az akit keresni kell. 

Így jutottam el péntekig, amikor is volt egy kétórás kosarazás. Egyhuzamban. Ahol nem hagytak pihenni, így egy csöppet elfáradtam estére. Ez önmagában még nem lenne fura, de már majdnem az ágyban voltam amikor a tűzriadó megszólalt. Ezt egy aktív 15 másodperc "Mi is ez a hang?" nézés, majd 25 perc várakozás követett, amíg megállapították hogy nincs is tűz. Míg vártam olyan hírek jöttek hogy azonnal kezdődik az International House Idol, amiből én azt szűrtem le, hogy ez az egész tűzriadó csak egy zseniális marketingfogás azért, hogy mindenki lejöjjön a közös helyiségbe és nézze a műsort. Mint kiderült nem így volt, de addigra már lehoztam az italomat azon szándékból, hogy amíg várunk legalább nem szomjazom meg... És ezzel a hógolyó a hegy tetejéről elindult... Megtörtént a tehetségkutató, amit egy laza karaoke-buli követett (az elmaradhatatlan Backstreet Boys tribute koncerttel :)), ami nem olyan sokkal később egy sima beszélgetésbe csapott át. Éjfél környékén, aznap másodjára hittem, hogy most már aludni fogok, amihez nem kell mást tennem mint visszavinnem a poharamat, majd belezuhanni az ágyamba. Viszont találkoztam pár emberrel a végállomásnak tekinthető cofee room-ban, ahova csak a poharamat mentem visszavinni. Ezt követően már hivatalosan sem volt megállás...

Nem részletezném az estét, de végül 3-kor mentem el aludni, ráadásul az este folyamán megöltek (éppen kémkedtem az áldozatom után amikor az, aki kb 2 perccel ezelőtt megölte az eredeti gyilkosomat véletlenül összefutott velem a folyosón), ráadásul másnap terveztem nekiállni az első leadandómnak.

Végül ez nem történt meg. Helyette empirikus tanulmányokat folytattam az etanollal dúsított italok rövidtávú élettani hatásairól. Mindenképpen sikeresnek volt nevezhető a kutatás, ugyanis megfigyeltem a táplálékszerzésre való hajlandóság drasztikus csökkenését a tesztalanyon, valamint a sorozatok nézéséhez való nagymértékű ragaszkodását. Habár a tesztalany nem volt ennyire cuki, megközelítőleg így festett:

A következő pár nap viszont már tényleg a komoly tanulásról és beadandó-gyártásról szólt. Az elsőt sikerült 9 perccel határidő előtt (kedden) feltöltenem (Noob), majd a biztonság kedvéért bementem órára. 

A várakozásoknak megfelelően kb az emberek fele volt jelen, pedig érdekes volt a téma, sok a videóbejátszás és nem hivatalos, a résztvevő emberek országának komparatív előnyének elemzése (Már meg sem szólaltam, amikor Hungry-t írtak fel a táblára). Viszont egy nagyon érdekes jelenség is felmerült az óra során, miszerint a kínaiak azért másolják a híres márkákat, mert számukra ez egy kulturális beidegződés, hogy annak az embernek a munkásságát, akit tisztelnek lemásolják. Ráadásul ez a jelenség bizonyítottan jelen volt már a XIV. században is. Ekkor elszállt a fantáziám és elképzeltem hogy Pekingbe éppen megérkezett Marco Polo, elment a helyi piacra és vásárolt szuvenírnek néhány Eonardo de Vinci képet, Mikalangelo szobrot, esetleg Tigrisszívű Ricsi akciófigurákat.

Seems legit...

Viszont ekkor jöttem rá hogy az egyetlen objektív mércéje a világsikernek a termékek esetében a generikus/másodkézből gyártott kínai hamisítványok száma. Ezeknek a röhejessége sajnos nem objektív, de szerintem van különbség ez

és eközött

Note: a fentiek egyikét sem én készítettem, google bácsi segített.

Szerda-csütörtök: Negyedéves zh-ra gyakorlás és annak megírása. Nagyjából megegyeznek a paraméterek az otthoniakkal (tollal, papírlapra, széken ülve stb), viszont volt egy számomra szokatlan különbség: itt kivetítenek egy visszaszámlálót projektorral, hogy mindenki lássa mennyi idő van még hátra. Őrültség! (http://www.online-stopwatch.com/ ha valaki bármely egyedemről tanító olvasna. Egyben szeretném megköszönni hogy jelenlétével és böngészőjével emeli a blogomnak az akadémiai színvonalát és megítélését.).

Az utolsó leadandóm szombat (ismétlem: szombat) délután volt amit most már vérprofiként óra.00-kor töltöttem fel a helyi Neptunra. Teljesen új megvilágításba helyezte a húsvéti virrasztást a leadandó...

Azóta élvezem a Húsvétot.

És a nyulakat.

Meg a semmittevést

Remélem amikor jövő héten a többségetek munkába/suliba megy eszetekbe jutok majd, amint éppen napozok a tetőn. 

Mondjuk azt lehet hogy nem, mert kezd hűlni levegő. A napi csúcshőmérséklet alig haladja meg pár fokkal a 22 fokot. Ráadásul amióta itt vagyok először voltam kénytelen pulcsit felvenni a héten. Rövidnadrág+tangapapucs kombináció maradt ugyan, de ez akkor is jelzés értékű. Elvégre mindjárt november van és már azon gondolkodom hogy a hosszúnadrág indokolt-e.

Amíg én ezen töröm a fejem, Áldott Húsvétot és pálinkában és/vagy locsolókban gazdag Húsvéthétfőt kívánok!

Elnézést a késésért, de a kampánycsend miatt úgy döntöttem elhalasztom kicsit a posztot. Kell a francnak egy ilyen botrány... 

Tehát a hetem: Semmi extra.

Mennyire? 

Annyira hogy komolyan gondolkoztam egy extra Top 5 lista hozzátételén, de végül csak összegyűjtöttem elegendő élményt egy blogposzthoz. 

Mindenekelőtt megkérnélek kedves Netes Olvasó (szül.: Blogot Olvasó) hogy magadban gondold végig szerinted melyik országhoz szokták leggyakrabban kötni/csatolni! Megvan? Akkor most gondolj annak az országnak egy jelképére (étel, állat, személy, stb.). Ha ez megvan az országnak a jellegzetes színét (zászlóból, címerből, bárhonnan). Most rakd össze a kettőt és mondd ki hangosan. Kitalálom: a melletted ülő(k) nagyon furcsán néznek most rád :P

Miért csináltam ezt veled? Hát mert szerdán volt szerencsém részt venni a helyi Exchange Fair-en, mint segítő és Magyarország hivatalos arca. A beosztásommal azonban valami nem stimmelt. Ami azt illeti már az eligazító emailnél gyanakodhattam volna

Sebaj gondoltam, közel vannak a németül beszélő országok és csak véges számú stand áll csak rendelkezésre. De ami ezután következett az minden ponton belegázolt a szittya becsületembe: 

Note: Az áthúzásos javítást már én csináltam.

Az esemény nem volt túl érdekes hőn szeretett egyetemem számára, ugyanis:

1. Semmilyen promóciós anyaggal nem rendelkeztem (nem küldtek otthonról semmit)
2. Otthon 6 kar van, ebből talán 3 fogad Sydney-ből cserediákokat. Itt 13 szak van, ráadásul a businessman-ek és businesswoman-ek valamiért nem nagyon keresték fel a standunkat, inkább a mérnökök és orvosok szorgoskodtak.

Ez még kiegészülve 2 bécsi srác hihetetlenül agresszív marketingstratégiájával azt eredményezte, hogy csak amellett tudtam érvelni hogy látogassák meg Budapestet, ha már Bécsben vannak. :(

A fő ok amiért nem csinálok mostanában semmi érdekeset az az, hogy mindjárt itt a negyedév ami beszámolókat és zh-kat jelent ipari mennyiségben. Tudom hogy ilyenkor nektek még nagyobb szükség lenne bármire ami elvonja a figyelmeteket, de lássuk csak be, nekem tovább tart egy ilyet megírni mint neked elolvasni. Majd ha ez az arány megfordult az azt jelenti hogy:

1. Programozókat megszégyenítő sebességgel tudok gépelni.
2. Átálltam unalmas üzemmódba és teletűzdelem indokolatlan és száraz adatokkal (Pl.: Ezen a héten az átlagos kamiondudálásra való ébredések száma és ezek hangerejének szórása)
3. Feltalálták a Shitter-t, ahova regisztráltam

Bármi is történik a jövőben most ez van...

Pénteken is próbálkoztam tanulással, ennek érdekében gondolom kiszakítom magamat a szobám fogságából és lemegyek a közös, tanulásra (is) használt helyiségbe, ahol nincsen internet. A terv első fele tökéletesen működött, internet sehol a közelben. Viszont egy olyan banánhéjjal nem számoltam, hogy az ottlévő emberek először Modern Family, majd Hobbit nézésbe kezdenek. Ráadásul az eleve rövidnek nem mondható filmnek is a rendezői változatát nézték. Higgyétek el, bőven elég a moziverzió, semmi újat nem mond az a plusz fél óra. Pláne nem a tanulnivalókkal való haladás területén.

Vasárnapra virradóan úgy döntöttem élek állampolgári jogommal és az átjelentkezési lehetőséggel és elmegyek szavazni (valójában már kimenetelemkor eldöntöttem, csak így drámaibb a hatás.). (Amennyiben te voltál) Számodra ez egy max 15 perc séta vagy 5 perc kocsikázást jelent nekem 6-kor kellett kelnem hogy elérjem a 7-kor induló buszt Canberra-ba, ahova fél 11-kor érkeztem meg. Visszafele ugyanennyi.

Előzetesen azt hittem hogy előrelátó voltam és kinyomtattam egy google maps print screen-t térkép gyanánt. Abban nem tévedtem, hogy egészen jól el lehet tájékozódni ez alapján, viszont a léptéket elfelejtettem megnézni. Így az az út, amit előzetesen fél órásra becsültem kicsit elhúzódott.

Nagyjából jól kalkulált Google papa, kereken másfél órába telt míg megérkeztem. 

És itt emlékezzek meg a magyar nagykövetség azon zseniális ötletéről, hogy valami nassolnivalóval várták a szavazókat. Soha nem örültem pogácsának és narancslének ennyire. Továbbá lehet hogy híres is voltam a választás napján, ugyanis a Duna TV felvette azt hogy elmegyek a fülkébe, majd vissza. Tudtam hogy kellett volna kengurubasás pólókat csináltatnom...

Még mielőtt elfelejtem megragadom az alkalmat és minden különösebb indok nélkül megszakítom az írásomat

Lehet

kicsit

elnyújtom

inkább.

Tudtad hogy egy tehenet be lehet rúgatni egy almával? (Randomfunfact #1)

Szerencsére Canberra látnivalóinak közel háromnegyede mellett elvezetett az utam, így gyakorlatilag mindent láttam ami fontos (szerintem). Íme az első impresszió a városról:

Park. Az egész város egy nagy park. Nem egy olyan város ahol sok a zöldfelület, sokkal inkább egy erdő, aminek a közepén ott van a parlament (Teljesen új megvilágítást nyert így az „Állatok ülnek a Parlamentben!" kifejezés.). Egy koliban lakó Canberra-i szerint annyira zöld a város, hogy a kenguruk gyakorlatilag a kertedben ugrálnak. Igazából egy teljesen elhagyatott szovjet város és eközött annyi a különbség, hogy itt nyírják a füvet és nem omlottak be az épületek.

Szerintem a város legnagyobb kiadása ezek fenntartása. Utánanéztem, sajnos itt is mayor-nak hívják a polgármestert, de lenne néhány javaslatom ennek a titulusnak az átnevezésére: Lord of the Park, Park(o)ur, Park Vader stb...

A várost teljes egészében egy házaspár tervezte, aminek következtében minden nagyon egységes. Egy mesterséges folyó választja ketté politikusvárost az emberektől, ami lényegében a város különbejáratú kacsúsztatója.

(Pedig éppen akartam volna ugrani.)

Az épületek egységesek ugyan, de a szépségük erősen megkérdőjelezhető. Így én erre az épületre

én azt tippeltem hogy egy kommunista szupermarket. A valóság az, hogy ez az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság épülete. Akármi is legyen az egy Tesco felirat dukálna a tetejére.

Van itt még továbbá egy nagyon furcsa funkciójú épület. 

Az ausztrál királyi mentol épület. Ne nézzetek rám, nekem sincs elképzelésem se hogy mi a franc lehet ez. Mindenesetre ez is úgy néz ki mint egy Tesco

És igazából ennyi. Semmi más érdekességet nem tudok Canberra-ról mondani. Ja persze, vannak múzeumok. De most már tényleg ennyi. Mit nézel ilyen kérdően? Tényleg ennyi. Dingókölykök mondják el ezt neked?

Látod nekik sem tetszik ez a tény de elfogadják!

Elkéstem, tudom!

Nagy valószínűséggel ezt az írásomat Magyarországon olvasod, tehát ez igazából nem lep meg a késés lehetősége. Ahelyett viszont hogy csalódásként fogod fel ezt, tekintsd üdítő változatosságnak, mint amikor a MÁV pontosan érkezik. Csak fordítsd meg a helyzetet, mert én most késtem először. Igazából hálásnak kéne lenned hogy néha emlékeztetlek a valóságra.Különben csak az Indexen hallanál arról hogy néha történt valami a Trónok harca legújabb epizódján kívül Ez a hála érte? Folyamatosan csak olvasod ezt a szöveget mintha jobban lennél tőle! Pedig csak a bűntudatod tart itt, semmi más!

Eme vidám kis bevezető után lássuk a mondanivalómat. :)

Előre figyelmeztetlek, nem lesz túl sok mondanivalóm lévén leadásom volt pénteken, így kevés időm maradt bármi egyébre. Nem ezt vártad esetleg te r... 

Kezdjük az elején: Ha minden igaz beköszöntött az esős évszak (Bizonyos kultúrkörökben ezt ősznek hívják). Most ebben a pillanatban éppen hétágra süt a nap, de este esett és semmi nem garantálja hogy mire befejezem nem fog megint. Az ausztrál bennszülöttek 7 évszakot különböztettek meg időjárás, feladatok és havi menü alapján (Pl.: száraz évszak, le kell húzódni a völgyekbe, wombatot eszünk.) Ez egyben azt is jelenti, hogy véget ért a strandszezon, így mostantól csak ilyeneket lehet a parton találni. 

Igaz ízlések és pofonok...

Kedd: Az évszaktól idegen módon sütött a nap, csiripeltek a... chopperek (2*3 sávos út mellet lakom, sajnos ez van) én meg elindultam a városba a Bloomberg irodába. Történt ugyanis, hogy felhívták a figyelmemet egy tesztre, amit ingyen lehet csinálni és egy globális adatbázisba kerülve mostantól kezdve téged fognak hívni állásajánlatokkal. 

Akit esetleg érdekel ez annak: http://about.bloomberginstitute.com/. Fontos hogy ez elsősorban/főleg pénzügyeseknek szól.

A teszttel véget ért a hét mókás fele, kezdődhetett a beadandó írása. Nem is az írás igazából a szemétség, hanem az azt megelőző excellezés. Nem fogok senkit sem untatni (pedig hálás lehetnél érte!), legyen elég annyi hogy ha valakinek szüksége van egy 3 éves előrejelzésre az Aurizon vasúttársaságról az szóljon. Természetesen a leadandók itt is őriznek bizonyos stílusjegyeket, melyekből lehet következtetni a közös eredetre, például kávé, 4 óra alvás, hivatkozásjegyzék stb... 

De mint minden harcot ezt is ünneplés követi, melyet most ki is fejtek, ugyanis felvetett egy témát ami egészen érdekes, mégpedig a helyi szórakozási szokások.

***BREAKING NEWS: Elkezdett esni az eső***

Először is itt alkoholos italokat isznak, ha jól tudom ez otthon sincsen másképpen. A fő kérdés inkább a hogyan. Tisztelet a kivételnek, de nem nagyon volt olyan ember eddig itt a koliban aki alaposan be akart rúgni és nem valamilyen játékkal kezdett neki. De mondhatjátok: ,,Hé, de hiszen ez itt is úgy működik! Megtaláltad a legfontosabb láncszemet az ausztrál-magyar rokonság bizonyításában!" viszont ki kell ábrándítsalak titeket. A helyiek és mindenki aki általánosságban nézve fejlett országból jött annak a hozzáállása nagyon negatív. Itt a játékoknak az a lényege, hogy a másik igyon és te ezen röhöghessél ha megszívta.

És igen, lehet hogy van benne egy olyan vonal hogy itt az emberek törődnek a bajtársaikkal, de akkor is. Itt a büntetés az ha innod kell, nem a jutalom. Mindezek után meg értetlenkedve néznek rám amikor a játék végeztével a ki nem sorsolt mindenféle italt tartalmazó fél literes korsót elhappolom. Egyszerűen érthetetlen...

De itt is eljön a pillanat, amikor mindenki hangos zenét és drága italokat szeretne. Nincs mese, irány a szórakozóhely.

Ehhez viszont minden embernek ki kell állnia három próbát:

1. Végigállni a sort. Ez sokkal nehezebb mint elsőre hangzik, ugyanis egy ilyen sorról beszélünkAmi folytatódik még mögöttem kb 20 emberrel. Én komolyan azt hittem hogy ez csak az amerikai filmekben létezik, de tévedtem... Kb fél órát kellett várni arra hogy továbbléphessünk
2. Igazából ez nem egy külön próba, hanem egy, az első próbához szorosan kapcsolódó jelenség. De mivel mind ez, mind az előző próba miatt majdnem kiálltam a sorból és hazamentem úgy éreztem hogy megérdemel egy külön pontot. Ez pedig nem más mint a túl részeg emberek kiszűrése. 2-3 ember folyamatosan monitorozza a sorban álló társaságot és kiszúrja azokat akik sokat ittak már. Nem az a bajuk vele hogy vállalhatatlan lesz bent, hanem hogy semennyit sem fog költeni piára. Azért hogy ne foglalják a helyet ezek a túl részeg ember odamennek hozzájuk és a fülükbe súgják: Winter is coming  Úgysem fogsz bejutni, jobb ha most kiállsz a sorból és nem foglalod a helyet a többiek elől.
3. Ez már igazából csak formalitás, ugyanis megnézik a macik a bejáratnál elmúltál-e 18 éves.

És ami bent fogad az felettébb vegyes. Először is kijelenteném hogy a hely maga nagyon igényes, belsőépítészeti szempontból minden négyzetmétere nyalogatnivaló. Minden más azonban csalódás. A zene Whitney Houston-nál megállt (nagyon rossz érzés a Don't stop 'till you get enough-ra bulizni...) a sör 9$-nál kezdődik természetesen csak azután hogy hordót cseréltek.

Nem akarok abba a hibába esni hogy azt állítom hogy minden klub ilyen Sydney-ben, de ez láthatóan egy népszerű darab volt és fájdalmamban kicsit visszasírtam a Cafe Mediterránt és a Globe Royalt ~8 évvel ezelőttről. 

A hétvégém ennek a sokknak a kiheverésével telt.

Még mindig látom magam előtt az embereket hogy Jacko mozdulatokat csinálnak nagyon gáz módon...

Remélem tetszett az írás és most már értékeled azokat a dolgokat amik vannak, ahelyett hogy ócsárolod őket. :)

Amúgy pont elállt az eső. 

G'day

Marketingosztályom jelezte, hogy nem elég cuki az állatos kép. Hálátlanok :)

Amint ígértem itt vagyok! Sajnálom hogy ennyit kellet várni rám, de előző hétvégén nem voltam a városban pénteken meg le kellett adnom az első assignement-et, utána meg a busz túl hangosakat dudált...

Viszont, mint említettem már, itt vagyok és most bepótolok mindent.

Ahogy említettem múlt héten kisebb kirándulást tettem egy más városba (amit lehet hogy nem említettem, de előző hétvégén volt egy másik metropoliszban), amit a szemfüles olvasók kitalálhattak már, hogy Melbourne volt az, de ne szaladjunk előre hanem kezdjünk mindent az elején:

Kb 140-150 millió évvel ezelőtt felbomlott a Pangea nevű őskontinens....

- (scene missing) -

... amikor is holland hajósok először megpillantották és elnevezték...

- (reklámszünet) - 

... A Firefly Express nevű busztársaság oda-vissza 120 dollárért árult overnight jegyeket, melyekre gyorsan lecsaptam, meglepve magamat születésnapom alkalmából. (Hogy érzékeltessem a különbséget a Melbourne-i repülőtérrő a városba 18$ a jegy) Telt múlt az idő, a suli első hetéből ripsz-ropsz második, majd harmadik lett. Rengeteget okosodtam ezalatt (pl.: az opciók témakör itt is unalmas és fuj), de a gondolataim már inkább a szülihetem körül forogtak. Annyira komolyan vettem, hogy a közel dupla annyiba kerülő sört vettem goon helyett! Lehet hogy lejárt szavatosságú volt de kit érdekel?

Szerdán volt ugyan, de a csütörtök reggel 9 órakor kezdődő órám miatt eltoltam csütörtökre a zsúromat. Folyt a sör és a bor szépen, amikor is eszembe jutott hogy van nekem honvágy elleni orvosságom barackpálinka formájában. Érdekes viszont, hogy annak ellenére hogy majdnem mindenkit megkínálltam alig egy-két ujjnyi fogyott el. Ezek a nyugati civilizációk gyermekei nem értik a 48°%-os pálinka lényegét... Közben valamiért a saját sörömet is elkezdtem osztogatni. Miért?

A pénteki napot valahogy túléltem, nagy csalódásomra a szintünk lasertag csatáját péntek estére időzítették így lemaradtam róla. Disznóság hogy pont a szülinaposra nem figyeltek csak, de ez van. Ezen pityeregve felszálltam az este 7-kor induló buszra Melbourne-be, amivel kezdetét vette a rejtély:

Miért lehetne Gothamnek is nevezni Melbourne-t?

Előtte pár megjegyzés az útról. (Teljesség igénye nélkül)

1. Hosszú
2. 12 óráig tart ⇒hosszú
3. Az út első szakaszán Dévényi Tibi bácsi diszkójában éreztem magamat teljesen. Úgy jöttek egymás után a Rasputinok meg a YMCA-k a rádióból hogy csak na!
4. Vetítettek filmet. Sajnos nem a Gyűrűk ura trilógia bővített változata volt egyhuzamban ami esetleg kitartott volna egész úton.
5. A buszülések, akárcsak a repülőn, a dönthetőségük ellenére nem képesek 2-3 órányi alvásnál többet biztosítani
6. Este hideg van (WHAT?!?!?!?!)

Az okos olvasók már valószínűleg kitalálták, a többieknek viszont levonom a következtetést: nem egészen sikerült pihenten megérkezni Melbourne-be. Emellett elgondolkoztató hogy Törökországban a buszjáratok sokkal fejlettebbek mint a Föld leggazdagabb országa (Világbank, 1995). És még eny nyamvadt fagyit sem tudnak felszolgálni...

Reggel fél 7-kor érkeztünk meg a központi pályaudvarra, még sötétben. Amíg elkezdett pitymallani beültem egy teára és végignéztem még egyszer az útikönyvemben a látnivalókat, mi hol van. Majd elkezdtem random sétálgatni (with drift). ,,Minek követni a kötelező látnivalókat, mikor úgyis kihagyok véletlenül párat?" gondoltam miközben sétáltam a fő folyó felé. Be kell ismernem egy pillanatra sem bántam meg ezt a politikámat, ugyanis különben nem futottam volna bele ebbe a képbe:

Kettő híddal később jártam, amikor egyszer csak rámtört az éhség. Mit volt mit tenni elindultam táplálékszerző körútra. Szerencsére a városnézést és a kajálást egyszerre tudtam végezni abban az esetben, ha a Queen Victoria Market területén cserkészem be a gyanútlan péksütiket és rávalókat.

El is indultam.

Meg is érkeztem. 

Be is mentem.

Most egy csavar fog következni.

Íme:

Nem is akármilyen, ez egy nagyon nagy csavar volt. Most komolyan mit vártál?

Bementem, kaját vettem és mielőtt elfogyasztottam volna azért körbenéztem ezen a látványosságon. Valóban érdekes egy építmény, de nem a szépsége, hanem a mérete miatt, ugyanis ez a déli félteke legnagyobb piaca. Kettő fő részre különíthető el:

1. Fedett rész: Ez leginkább a Vásárcsarnokhoz hasonlítható. Hentesek, zöldségesek, pékárusok, tengeri herkentyűk stb... Ami ehető az kapható itt.
2. Nyitott rész: Ezt inkább az Ecseri úti piacra emlékeztetett. Itt kapható minden más. Szuvenír, kaktusz, lábtörlő, Che Guevara cuccok stb...

Ennyire minden kapható.

Kerti Gypsy 5 dolcsiért. Kinek nem éri meg?

Miután kevés dolgot vettem és sokat nem reggeli, rövid pihenővel azttán irány a kötelező múzeum. El kell ismerni tudnak jó kiállítást csinálni ezek az ausztrálok úgy hogy az egyszerre nemzetközi és nagyon ausztrál.

Ugyanis állandó kiállításként van egy nagyon jó gyűjtemény az Aboriginal kultúráról a külföldieknek (is) és a múzeum bármelyik része gyakorlatilag meg tudna ölni téged. Nem hiszed?

 Azt hiszem ennyi bizonyíték erre elég. Mindenesetre egy nagyon jó 2-3 órát töltöttem a múzeumban, de hát nincs megállás, tovább kell menni a következő helyre. Illetve körzetbe, ugyanis bolyongás volt a következő napirendi pont a hostelba történő becsekkolásig. Néhány látnivaló a teljesség igénye nélkül

De a kedvencem Melbourne legzúzósabb utcá(cská)ja:

Hostel, lepakolás, pihi, majd folytatódik a rekordkísérletem a minél többet sétáljak egy nap alatt a városban kategóriában. Következő úticél a Botanikus kert, az Albert Park (Forma1) és St. Kilda beach voltak. A botanikus kert nagyon hasonló a Sydney-ben található párjához (itt is sok botanika van), de egy különbség mindenképpen szembeötlő: Melbourne-ben előszeretettel kötnek házasságot a parkban, míg itt még nem láttam ilyet. Csak addig amíg végigsétáltam 3 esküvő jött velem szemben különböző stádiumokban. Vagy lehet h csak egy volt és gyorsan átpakoltak mindent? Bármi lehet... 

Most azonban már irány a tengerpart mert eleget nézelődtem már. Szerencsére nem kellett csalódnom

BUMM!!! Itt is egy esküvő várt engemet. Vagy én találom meg nagy tehetséggel a legromantikusabb helyeket Melbourneben, vagy követtek engem mindenhova.

De azért az a jó kilométeres homokos tengerpart sem semmi

De az az egy órás hazaút sem volt semmi. A végén már inkább a térdcsonkomon vánszorogtam haza annyira sikerült lejárnom a lábamat. 

Megérdemelt pihenés követte ezt az intenzív napot, mert másnap is hasonló intenzitás követte.

Vasárnapi program: Bendigo városa. 

Bendigo egy régi bányászváros, amely büszke birtokosa a Föld valaha volt legnagyobb aranylázának. Állítólag az alatt a néhány év alatt amíg tartott 3-szor annyi aranyat bányásztak ki mint Kaliforniában és a dupláját a Yukon mentinek. Node elég a töriórából, lássuk a várost és a történéseket.

Ez egy klasszikus bányászváros, vagyis van benne bánya. Ha már ott voltam le is mentem (mert hát múzeumokat máshol is tudok fotózni!). Itt egy olyan stand-upot nyomott le az idegenvezető hogy szerintem bármilyen átadásra irányuló kísérletem csúfos kudarcot vallana, ezért maradjunk annyiban hogy én emlékezem erre az öreg bányászra, ti meg nézzetek/hallgassatok Bödőcsöt, Kőhalmit, vagy bárki mást. Egyébként ilyen fessen néznék ki ha bányász lennék. Nem hiszem ugyan hogy az leszek, mivel a belmagasság 180 centi volt átlagosan.

A bányát leszámítva számos egyéb érdekesség is van Bendigoban. Íme a város fő folyója a parkkal és a főtérrel a két parton.

Magasztos látvány volt nem tagadom.

Hagyján hogy a ti figyelmetek is kezd csökkenni de az enyém is, ezért most következzék egy kacsacsőrű emlős:

(Egyébként gondolkoztam azon hogy egy vadaspark szerűségbe menjek-e, de végül úgy döntöttem nem leszek hatásvadász. Ezt majd akkor vetem be ha tú alacsony lesz az olvasottságom)

Visszatérve Bendigo-hoz: van ám villamos is, ami abból a szempontból kuriózum, hogy a Föld bármely városát megveri a flotta átlagéletkora. 

Szoros csatában győzte le a BKV-t, de ebben csak az a zavaró, hogy egy szándékosan nosztalgiajárat...

Most a dohányosok figyeljenek, külön számukra készült fun fact következik. Aki nagyon nem tud azonosulni ezzel az csukja be a szemét és görgessen addig amíg nem szólok!

**MOST CSUKD BE A SZEMED!**

Tehát azt az utat amin a fenti villamos büszkén suhan tova azt úgy hívják hogy Pall Mall. Úgy érzem hogy Marlboro hercege után végre megtaláltam egy eddig hiányzó láncszemet a doháényevolúcióban. Nem mondom azt hogy úgy kéne kezelni mint Mekkát, de azért délkelet felé fújjátok már ki a füstöt legközelebb!

**MOST MÁR KINYITHATOD!**

Bendigo-ról most ennyit szólanék, mert nagyjából ennyi is történt ott. Talán még annyi hogy találkoztam egy Krokodil Dundee hasonmással. Lehet hogy személyesen is, nem tudhatom. Viszont akkor eléggé meghízott az utóbbi időben.

Visszatérve Melbournebe végre lehullt a lepel!

Amire mostanáig vártatok!

Vajon Christofer Nolan Melbourn-i?   NEM! Lehet. Mindegy nem ez a lényeg

A Wayne Corp.-ot jegyzik az ASX-en (ausztrál tőzsde)? Nem hiszem.

Hát akkor...

Hadd mutassalak be titeket

Melbourne alapítójának, John Batman-nek!

Bohócokat nem láttam ugyan sehol sem, de lehet hogy ez nem véletlen.

Ennyi volt a móka mára

A holnapi viszontolvasásra!

Itt az idő Magyarok!

Elég a tétlenkedésből, nem nézhetjük tovább ami az országban folyik!Ugyan az Origo szerint én 48-ban Eötvös József lettem volna, de most Petőfi temperamentumával szólok hozzátok.

Negyedik hetemet töltöm emigrációban, de mostanra kapott el a forradalmi hangulat. Nincs időnk a tétlenkedésre, tehát az elején kezdem.

Hétfőn egy olyan órát hallgathattam végig, amely itthon egészen biztosan tabu lenne, de mégis része mindennapi életünknek: a korrupció. (Jó nemzetközi üzletember szempontjából, de akkoris!) Milyen oktatás a magyar, hogy a 47.-ek vagyunk a világranglistán (Transparency International, 2013) és (legalábbis én) soha semmit nem tanulunk ennek a GDP szempontjából meghatározó ágazat részleteiről??? Én azt mondom legyen mindenkinek korrupció órája! Kit érdekelnek a görög filozófusok, mikor végre volna egy tárgy ami az életre tanít! Íme az általam kigondolt tanmenet:

• A korrupció történelme: A Gízai piramisoktól (mert biztosan eltűnt néhány kövesuszály hogy a fővállalkozó vidéki villáját építse) a modern implementációkig. Alapvetően a nagy állami beruházásokra koncentrálna az anyag, de helyet kapna néhány nevezetes magánvállalkozás is, mint a Bakócz kápolna (Mert nekem ne mondja senki hogy egy műemléképülethez bárki, csak úgy hozzáépíthet egy teljesen stílusidegen részt!)
  Példaként egy dolgozatkérdés: 
  Milyen formában fizethette le a Colosseum főépítésze a főellenőrt, mikor az az egyiptomi vendégrabszolgák papírjaira kérdezett rá? 
  • a.) Egy hónapos All-inclusive pihenés a Bahamákon
  • b.) Nokiás dobozban elrejtett 100 arany sestercius
  • c.) Névre szóló páholy az Aréna második legjobb pontján
  • d.) Egyedi tervezésű, fémfelnis, 2 lóerős szekér?
• A korrupció formái, módjai: Elsősorban a mindennapi használatot kellene itt bemutatni, mint a személyiben megbújó Deákigazolvány, a ,,Milyen csinos ma Ilonka néni! Fodrásznál volt? Tessék itt egy százas!" módszereket. Az emelt szintű érettségire viszont (mert természetesen érettségi tárgynak szánom, egyfajta ,,anti-etikának") már az off-shore bankszámlanyitás és a pusztai alagút építése is tananyag lenne.
  Dolgozatkérdés: A házának az építési engedélyének megadása fél éve eredménytelen, ezért találkozót kér az illetékes személytől. A találkozón egyértelművé válik, hogy anyagi ösztönzést vár, majd elmegy a mosdóba. 3 perc alatt kell önnek az irodában található tárgyak (virágcserép, 120*90cm-es kép kerettel, íróasztal, családi fotó az Adrián, 3 toll, 1 tűzőgép, 20 A4-es fehér papírlap) felhasználásával olyan használati tárgyat készítenie, amelyben átadhatja az ,,ajándékát"!
• Terepgyakorlat: Mivel gyakorlati tudásról van szó semmit sem ér a tantárgy, ha a való világba történő implementációját nem tanulják meg a fiatalok. Természetesen nem lehet rögtön az APEH NAV ellenőrhöz küldeni őket, helyette szisztematikusan kell begyakoroltatni velük a korrupció gyakorlati fogásait: Először magát a tanárt kell valamilyen módon korrumpálni, majd fokozatosan a parkolóellenőrön, a kerületi ügyfélszolgálaton és a csatornázási műveken keresztül a NAV ellenőrig. A korrupcióra felajánlott összegeket a végén (részben) visszakapják a tanulók.

Szerda: A hatalom valószínűleg érezhette a felszín alatti szervezkedést, ezért gyorsan, megelőző csapást akartak rám mérni. Mindenfelől terelték el a figyelmemet és nyomasztottak problémákkal, már-már a forradalom szervezésének az abbahagyása is felmerült bennem! Viszont mielőtt erre a döntésre jutottam szerencsére meglátogattam a szállásom tetőteraszát, ahol négy dolog várt rám, miközben csak egyre számítottam: esti panoráma, forradalmár testvérek, sör és vízipipa. Meggyőztek, hogy ez csak ideiglenes állapot, a hatalom is előbb-utóbb megunja a megfigyelésemet, addig meg miért ne fogyasztanánk a fent felsoroltakat? (A félreértések elkerülése végett: NEM, egymást semmilyen formában nem fogyasztottuk!) Annyira belehevültem a kikapcsolódásba, hogy a féltve őrzött pálinkámmal is megkínáltam a forradalmár bajtársaimat, kik erre azonnal elkezdték énekelni a ,,Kossuth Lajos azt üzente..." kezdetű forradalmárnótát, miközben az egészségünkre alkotja a teljes magyar szókincsüket. Eme a rövid, de tartalommal teli üdülés a tetőn újfent lelkesedéssel töltött el, minek következtében folytattam a harcomat.

Péntek: Eljött az idő hogy népszerűsítsem a nézeteimet a népesség körében. Sajnos a helyi kultúra azt diktálja, hogy ezt sportolás közben tegyem. Így került sor péntek délután egy kellemes hangulatú, de ugyanakkor a céljaimat tekintve felettébb hasznos kosárlabdameccsre. Azt hogy ki a főnök elég gyorsan észrevették, figyelembe véve hogy átlagosan egy fejjel voltam magasabb mindenkinél, de a játék végére már fanatikus híveimnek nevezhettem őket. Stratégiai szempontból kizárólag ázsiai egyéneket választottam ki az elit alakulatomba, ha ugyan stratégiai szempontnak lehet nevezni azt, amikor csak ők vannak jelen. Nem mintha bajom lenne ezzel, sőt! De kicsit elárulva éreztem magam európai bajtársaim által, mikor nem jöttek el az első ,,nyílt napunkra".

Nem szabad elmennem amellett az ismétlődő jelenség mellett, miszerint az oktatási intézmények itt átlagosan 12-16 emberrel tartanak kiscsoportos foglalkozásokat. Ezeken rendszerint azokat a dogmákat sulykolják tovább az emberek agyába, melyeket nagy előadásokon már elhangzottak. De minden alkalommal elkövetik ugyanazt a hibát: Arra kérik az embereket, hogy mutatkozzanak be egymásnak, ismerkedjenek meg. Eléggé amatőr húzás, így csak könnyebbé válik a rendszer bomlasztása és az új támogatók toborzása.

Egy közönséges szemlélődő számára úgy tűnhet hogy szombaton semmit sem csináltam, de ez nem igaz! Komoly háttérmunkát végeztem, melynek eredménye lett a mai nap (Ha szerintetek véletlenül maradt el az ellenzék március 15.-je az téved! Nagyon! Elmosta az eső, azért nem lett megtartva.)

Mára sikerült a szomszédos parkba összehívnom a rendszer megbuktatására szánt első tüntetést. Nem sikerült sajnos olyan jól, mire elfutottam sörért már szét is széledtek és rögtön elkezdődött a tüntetés afterparty™. Mindenesetre hatalmas tanulságokkal szolgált ez az esemény, melyeket a jövőben hasznosítani fogok.

Elég a dumából! Törjön ki a forradalom! Azonnali hatállyal követeljük a következő pontokat:

1. Magas színvonalú korrupcióoktatást Magyarországon!
   Ha mindenki tudja hogyan kell csinálni senkinek nem származhat előnye belőle (megvalósítási javaslatot ld. fent)
2. Üres és semmitmondó transzparensek helyett valós fenyegetést a politikusoknak

    3.  Mindenki vigyen magával a tüntetésekre táblát, még akkor is, ha nem jut éppen semmi eszébe.

A kép csak illusztráció, mire visszatértem a sörvásárlásból már eltűnt az eredeti

    4.  Minőségi, de egyben kreatív hangosítást a tüntetésekre! A megafon már régóta nem menő!

A kép csak illusztráció, mire visszatértem a sörvásárlásból már eltűnt az eredeti

    5.  Az egy hete lejárt szavatosságú söröket itthon is adják 50% kedvezménnyel a boltokban!

    6.  Ne a himnusz legyen az utolsó zene ami elhangzik a tüntetéseken! Minőségi afterpartyt a Kossuth térre!

    7.  Államilag kirendelt quoka-t (kurtafarkú kenguru) mindenkinek!

Előre bajtársak! Addig amíg tart a lendület!

Basa bajtárs

Mielőtt nekikezdenék a mai epizódnak egy remek hírrel szolgálok: Megvan az első szponzora a blogomnak! Habár csak az egyik termékük volt határozottan támogató, megkértek, hogy a teljes portfóliót ismertessem. Lehet hogy egy kicsit zavaró lesz olvasás közben de nagyban megsegítette ennek a posztnak a létrejöttét

Párna, ágynemű, vagy kereszt, mindegy! Lényeg hogy Huzat™ legyen!

Eme rövid de szükséges reklámot követően el is kezdem a beszámolómat: Elkezdődött nekem is az egyetem. Nem tudom hogy nektek milyen kép van az ausztrál oktatásról, de nekem valami ilyesmi ugrott be:

Azt hogy a saját szobájukban így viselkednek-e azt nem tudom, mindenesetre órára átöltöznek.

Hétfő: Csak egy előadásom van ezen a napon (plusz egy gyakorlat, de az első héten nem szokás itt tartani gyakorlatot, mondván minek. (Érthetetlen ez a hozzáállás, honnan tudják meg az előadásra nem járók mi a követelményrendszer, miután a gyakorlatról késnek fél órát???) Minden előadás 2 óra, közepén egy 5-10 perces szünettel, tehát az előbb felvetett probléma megválaszolódott.
International Business Strategy: Ami biztos ezzel az órával kapcsolatban, hogy nagyon sok kínai céget fogok ismerni 12 hét múlva. 

Mivel ez (mint említettem) csak 2 órás volt felmerülhet hogy a maradék 22 mivel telt el? Hát MOSÁSSAL! Najó nem az összes, de egy másik óra biztos. A többi meg a felkelés, kajálás, zuhanyozás, sorozatnézés szentháromságból könnyedén kipótolható.

Kedd: Itt már kettő előadás is volt egymás után. Vagyis négy óra elmélet! Délután 4-től 8-ig. Nem mondom hogy lehetetlen küldetés, de lesz még rosszabb is ha az este 9-es szeminárium is elkezdődik.
Financial Valuation avagy hogyan olvass élvezettel 100 oldalas éves beszámolókat. 4, azaz négy esettanulmányt kell majd elkészíteni a félév során, tehát nagyon remélem hogy élvezetes lesz!
Strategic Management: Ez talán a legbonyolultabb követelményrendszerrel rendelkező tárgy, aminek, bonyolítandó a helyzetet, az előadás után este 8-tól 9-ig van a gyakorlata. 

Csütörtök: Tudom hogy nem ez a nap jön, csak kerekké akarom tenni a tanulmányi körutat, hogy utána áttérhessek a könnyedebb témákra. Tehát csütörtök, a nagyon veszélyes tárgyé, a
Corporate Finance 2: Nem tudom hogy ti hogyan vagytok vele, de amikor a tanár az első órán egy órán keresztül hangsúlyozza hogy ez a tárgy kihívást szokott jelenteni a tanulóknak akkor én megyek és átgondolom a félévemet. De már szokok hozzá a gondolathoz, valamint Brealey és Myers uraság főműve is megkapta a neki járó glóriát

Node vissza a vidámabb témákhoz. Szerdán nincs semmilyen órám és nem is lesz. Ennek ellenére ez volt a legsűrűbb mind közül. Kezdődött reggel 6.45-kor egy előre bejelentett tűzriadóval. Komoly filozófiai vitát kavart ez a barátnőmmel, Ilonával (Látod megemlítettelek a blogomban! :)), hogy az így megrendezett tűzriadónak van-e értelme, ugyanis mindenki fel volt rá készülve. Igazából tökmindegy, bármelyik eset is igaz, mert így is rohadt korai volt ez az időpont. És ha már egyszer felkelsz és lemész 5 emeletet az udvarra, ott álldogálsz 20 percet, majd egy nagy összkolis fotót készítenek, majd vissza az ötödikre akkor már nehéz visszaaludni... Nincs mit tenni ilyenkor mint reggelizni és reménykedni hogy nem esek össze napközben. 

Ebéd közben szóltak, hogy az egyetemi csapat most délután tartja a(z egyik) tryout-ját és menjek el mert sok kolis jár kosarazni. Nem egészen értettem mi alapján van az hogy 100 ember járhat "edzésekre", de a ,,Do the Basa style" lehet hogy el lesz terjedve (NEM, senki sem halt/sérült meg ez alatt az idő alatt.. Még a szíriai ellenzék és kormányerők is megálltak erre az egy órára!). A koliban vacsi után volt még egy etika workshop. Nem egészen értettem hogy miért van ez, mivel a tanulság az volt hogy az etika mindenkinek más. Mindenesetre elgondolkodtató hogy 2 hét alatt több workshop-on voltam mint Magyarországon valaha. De ezt követően jött végre az est fénypontja a karok közötti kvíz. Az elején eléggé megijedtünk a Business faculty-n, hogy öten kell szembeszállni az Engineering 30 emberével. Végül a pont/fő versenyt biztosan megnyertük, a nominális pontszámban is másodikok lettünk (Itt köszönném meg Sporcle-nek a felkészítést. Nélküle nem ment volna.) 

A másik nagy hepaj pénteken volt az ún. "Flag Dinner". Mivel ez egy International House eléggé sok országból jöttek a villalakók. Az este lényege hogy minden nemzetiség elmondja az anyanyelvén ugyanazt a szöveget. Emellé még akinek lehetősége van rá az beöltözik a hazája népviseletébe is. Mivel én nem hogy ki nem vittem, de még itthon sem hordtam soha magyar népviseletet (nem a susinacit, a hagyományosat) nagy ijedtségemben általános iskolai rajzóráimat megszégyenítő módon farigcsáltam magamnak kokárdát papír ér ragasztó felhasználásával. Készült róla kép de nem mutatom meg, mert ritka rusnya lett. 

Lévén én voltam az egyetlen ember Magyarországról nekem kellett a korábban említett szöveget:

1. lefordítani
2. felolvasni

 Soha ekkora kísértés nem volt arra, hogy 150 ember előtt bazmegoljak, mondván úgysem érti senki. De győzedelmeskedett bennem a jólneveltség és az a felismerés, hogy ha Magyarországról nem is, felmenőkön keresztül biztosan vannak magyarok a teremben. (Azóta kettőt találtam. - a szerk.) Utána egy szokásos gálavacsora következett. Flancos kaja flancos tányérokban és pincérekkel, akik csak az én jelzésemet nem vették észre. Lehet hogy nem vagyok kompatibilis a helyi standardokkal...

Lement a vacsora, szép volt jó volt, de a lényeg csak ezután következett: a pártí!

Hivatalosan beöltözős buli volt olyan foglalkozások, "amilyen foglalkozásunk sohasem lesz" beöltözés témakörben. Hát emberek ez a buli nagyon kemény volt. Kezdődött ott, hogy INGYEN volt alkohol (11-kor mondjuk elfogyott minden iható, de ez van) és némelyek nagyon komolyan vették a témát. A képek nem a legjobbak, de hát a fényviszonyok sem voltak azok

A bal oldalon álló úriemberre szeretném felhívni a figyelmet. 'Nuff said. A buliról legalábbis.

A hetem többi része nem tartalmazott semmi különöset én viszont nagyon fáradt vagyok (Hajnali 1 óra van itt - a szerk.) 

Még egy valamit szeretnék elmesélni: az egyetem számos extra tárgy felvételét engedélyezi a szakodtól függetlenül. Egy ilyenre beültem de amint eltöltöttem 5 percet éreztem hogy ez nem nekem való:

Ez volt a "Haladó Ninja" óra. Nem is hallottam a tanárt...

További kellemes hétvégét, meg hetet.

Még egyszer köszönet a KeresztHuzat™-nak. Nélküle biztosan meghaltam volna!